A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Balla Lajos–Tóth István: Adatok Pannónia és Dácia kapcsolataihoz
Mócsy szerint kereskedő-libertusok voltak. Valeria cognomene után keletbalkáni vagy orientális is lehet, Sarnus talán dalmáciai volt, bár valószínű, hogy közvetlenül szintén Daciából származott. Sarmizegetusai üzletemberek nyugatpannóniai ill. Drávamenti tevékenységére utal még egy Noricumból (Villachból) ismert felirattöredék: [ cjol(oniae) Dafc(icae)] Sarfmijzaegethusae v. s. I. т. (AE 1957, 109) (ld. még a köv. feliratot). 9. Germisara (Cigmau=Csigmó, Dacia Sup. ill. Apulensis) Sírkő. 15 . . . Aureliai Florai . . . defunctae P(o)etovio(ne) . . . Pater: M. Aurél. Crescens Auggg. lib., coniunx: Ael. Iulianus, azonos lehet a colonia Apulensis hasonnevű Augustalisával (vö. CIL III 1001). — I. sz. 209—211. Vö.: 8. sz. 10. Aquileia. Sírkő. 16 ... M. Secundi Genialis domo Cl. Agrip(pina) negotiat. Dacisco ... — II. század. Dobó A.: „Hie negotiator, qui Coloniae Agrippinae natus est, mercaturam per Savum Danuviumque usque ad Daciám fecit". 11. Ugyanezen az útvonalon, Aquileiaban és Daciában fejtettek ki üzleti tevékenységet a Treviri-ből való Titi Fabii. 17 A család közvetlenül Aquileiaból került Daciába — az apulumi táborvárosba, a II. század 1. felében: T. Fabio Ibfljiomaro domo Augus. Trevefr] quond. decfur(ioni) kjanabar(um) . . . Fabii Pulcher, Romana, Aquileiensis per tutores suos pos. (CIL III 1214). Az apa halála után az idősebbik fiú: Fabius Pulcher folytatta az Apulum és Aquileia közötti kereskedést (vö. CIL V 8229 Aquileia és CIL III 1157 Apulum, az utóbbi felirat szerint Fabius Pulcher az apulumi colonia Augustalisa lett). 12. Aquincum (Óbuda). Sírkő. 18 [d. m. P. Aelio Ba?Jsso Cissiani (filio) militi leg. II adi. . . . Porolissefnjsi pro(vincia)D(acia) ... — II. század 1. fele vagy közepe. Orientalis, valószínűleg palmyrai volt. Más tartományokból, így Daciából származott személyek katonai szolgálata a legio II adiutrix-ban — Traianus után, de még a Marcus-háborúk előtt — Mócsy 19 szerint azzal magyarázható, hogy Pannónia Inferior területén ekkor még nem állt rendelkezésre a szükséges számban kellően romanizálódott emberanyag. 13. Vetus Salina (Adony). Katonai diploma töredéke. 20 [ex dec- vei cent Jurione [ J f. Lucilianus Porol(isso) — I. sz. kb. 168 és 190 között, Fitz J. szerint 189. Már sorozásakor polgár volt; talán 164 k. került keletpannóniai segédcsapathoz. 21 Nyugati vagy orientális. Lakosságtörténeti vonatkozásban a vizsgált feliratok a pannóniai ill. a Pannónia közvetítésével érkezett népelem — illyr-kelta provinciálisok, italikusok, dalmáciaiak és nyugatiak — dáciai szerepét emelik ki. 22 Lényegesen kisebb volt a jelentősége a Daciából Pannóniába átszármazott orientális, keletbalkáni, dalmáciai és nyugati népességnek. Pannóniaiak nagyobb számban Daciába elsősorban az idevezényelt csapatokkal 23 és azok Pannóniából történt kiegészítése (vö. 7) ill. katonai szolgálat kapcsán (vö. 3, 4) kerülhettek. Volt bizonyos szerepe a két tartomány között kialakult kereskedelmi kapcsolatoknak, s lehetséges, hogy a provincia megszervezése után nemcsak északbalkániakat (így dalmatákat) és orientálisokat, hanem pannóniai bennszülötteket is telepítettek Daciába. 24 Felirataink leihelyei és a katonai diplomák adatai arra engednek következhetni, hogy pannóniaiak megtelepedésével főként Dacia északi területein: Dacia Superior és Porolissensis egyes körzeteiben számolhatunk. Pannóniában Daciából csak néhány üzletembert és katonát tudtunk kimutatni. Felvethető azonban, hogy a II. század 1. felétől több pannóniai településen is megfigyelhető keletbalkáni és orientális (kisázsiai és szír) ethnikum 25 nagyobb 122
