A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Ötvös János–Kovács Béla: A tiszacsegei holt Tisza és környéke élővilága

Az általunk vizsgált területet madártani szempontból 3 biotópba osztjuk: 1. Arvízgáton kívüli területek madárvilága. 2. Artéri ligetek, rétek és kaszálók madárvilága. 3. Artéri mocsárerdők gémtelepei. 1. Arvízgáton kívüli területek madárvilága Az árvízgáton kívüli területek mentesek az árvizektől, intenzív mezőgazdasági művelés alatt állanak. Tavasszal a mélyebb helyeken talajvíz tör fel, illetve a magas talajvíz miatt a csapadék összegyűlve időszakos vízállásos területeket alkot, nyár elejére azonban kiszárad. A vízállásos helyeken foltokban megjelenik az ártéri vegetáció is. A távolabb eső területeken az egykori ártéri vegetációt teljesen kiszorította a kultúra. Ezek a területek elsősorban mint az ártéri hidrofil jellegű fészkelő madaraink táplálékgyűjtő területei említendők. Főleg a kiskócsag (Egretta garzetta) feltűnő látvány a kiszáradó laposokon. A szürkegémek (Ardea cinerea) is szívesen legelnek itt alkalomadtán, nagy hasznot hajtva a mezőgazdaságnak. Domináns faj a bíbic (Vanellus vanellus), vetési varjú (Corvus frugilegus), dolmányos varjú (Corvus cornix), gólya (Ciconia ciconia), seregély (Sturnus vulgaris). A tőkésréce (Anas platyrhynchos) fészkek valamennyi kaszás és pillangós takarmánynövény kultúrában megtalálhatók, az itt dolgozó emberek véleménye szerint egyre nagyobb számban. Az időszakos nagyobb pocsolyák (mint pl. a Tiszabábolna utáni kb. 445. folyamkilométernél levő, az országút mellett elterülő rész), tavasszal hemzsegnek a fészkelő vízimadaraktól, melyek közt első helyen áll a szárcsa (Fulica atra), majd a tőkésréce (Anas platyrhynchos). Valószínűleg ezek a területek is nagy szerepet játszanak a hortobágyi halastavak szárcsákkal és vadrécefajokkal történő július végi nagymértékű benépesítésében. Egyébként a végtelen kiterjedésű mezőgazdasági területek madárfaunája a hidrofil elemeken kívül nem különbözik más agrocönózisok madárvilágától, ezért részletesebben nem tárgyaíjuk őket. 2. Artéri ligetek, rétek és kaszálók madárvilága Az ártéri terület magába foglalja mindazokat a kisebb erdőket, ligeteket, főleg nyárfásokat, állandóan, vagy időszakosan víz alatt álló területeket, holtmeder részeket, melyek nem alkalmasak arra, hogy bennük gémfélék telepei is legyenek. így a gyümölcsösök és ligetek madárvilága keveredik a hidrofil jellegű faunával. Különválasztásuk nehéz, annál is inkább, mivel árvizes esztendőkben a szőlőket, gyümölcsösöket is víz fedi s ilyenkor másodköltés végett főleg tőkés-, cigány-, böjti-, valamint kendermagos récék, szárcsák keresik fel a vízzel borított területeket. Érdekes megfigyelésként közöljük, hogy 1965 júniusában néhány szárcsa legelte az árvíztől ellepett tiszacsegei gyümölcsösben a cseresznyefa érő gyümölcsét. A főleg énekesmadár-alkatúakból (Passeriformes) álló fauna domináns és szubdomináns fajai az alábbiak: Phasianus colchicus, Columba palumbus, Streptopelia turtur, Cuculus canorus, Up яра epops, Dendrocopus, major, syriacus, Lullula arborea, Alauda arvensis, Oriolus oriolus, Corvus frugilegus, Parus major, Sylvia atricapilla, Muscicapa striata, Lanius minor, Sturnus vulgaris, Passer montanus, Fringilla coelebs. 11