A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Ötvös János–Kovács Béla: A tiszacsegei holt Tisza és környéke élővilága

Cönológiai felvételeket nem készítettünk, azonban a madársűrűség szemmel láthatóan nagyobb, mint a szomszédos pusztai tölgyesekben, melynek oka a víz közelsége, valamint a partmenti öreg füzesekben a jobb fészkelési lehetőség. Ezen a területen fészkelő madárfajok teljes megismerésére most nem törekedtünk, adataink is csak az 1964., 1965. és 1966. évek május és június hónapjaiból valók. Ezért a továbbiakban az itt látott madarak fajlistáját közöljük, megjegyezve, hogy a fajlista közel sem teljes, mert főleg a tavaszi és őszi átvonuló, valamint a kóborló fajok jegyzéke hiányzik. A terület felett átrepülő fajok sem szerepelnek a listában. A fajlista a következő: Podiceps ruficollis, Ardea cinerea, Ciconia ciconia, Anas platyrhynchos, querquedula, Aythya ferina, nyroca, Milvus migrans, Falco subbuteo, vespertinus, tinnunculus, Perdix perdix, Phasianus colchicus, Fulica atra, Cloumba palumbus, Streptopelia turtur, decaocto, Cuculus canorus, Caprimulgus europaeus, Coracias garrulus, Upupa epops, Picus viridis, Dendrocopus major, syriacus, Lullula arborea, Alauda arvensis, Galerida eristata, Hirundo rustica, Oriolus oriolus, Corvus cornis, frugilegus, Coloeus monedula, Pica pica, Garrulus glandarius, Parus major, coeruleus, palustris, Certhia brachydaetyla, Turdus philomelos, Saxicola rubetra, Phoenicurus phoenicurus, Acrocephalus arundinaceus, palustris, Sylvia atricapilla, nisoria, Muscicapa striata, Motacilla alba, flava, Lanius minor, collurio, Sturnus vulgaris, Passer domesticus, montanus, Chloris chloris, Carduelis carduelis, Fringilla coelebs, Emberiza calandra. A leírt 57 madárfajt az Ároktő melletti kiskócsagtelep felé menve legtöbbször a délelőtti órákban figyeltük meg mindkét partszegélyen. 3. Artéri mocsárerdők gémtelepei Tiszacsegei kiszállásaink ornithológiai vonatkozású legfontosabb célja az Ároktőtől 5 km-re levő Kácsás nevű erdőrész kiskócsagtelepének cönológiai vizsgálata volt, valamint három év fészkelési adatainak összehasonlítása. Hasonló madártelep volt az 1964. évben Egyek közelében a Maráz erdőben, azonban ezt az erdőt kitermelték s így a bakcsó, szürkegém, vörösgém, üstökösgém, kiskóesag település (eea 300 pár) is megszűnt. Nagy László megfigyelése szerint a bakcsó (Nycticorax nyeticorax) után az üstökösgém (Ardeola ralloidcs) foglalta el a második helyet, a kiskóesag (Egretta garzetta) 12 párban költött, szürkegém (Ardea cinerea) 8 pár, vörösgém (Ardea purpurea) 1 pár volt, kárókatonát (Phalacrocorax carbo) csupán egy alkalommal (1964. IV. 18.) látott. Módy György, a Déri Múzeum munkatársa 1954-ben a csegei révtől 4 kmre levő tölgyesben talált gémtelepet. Becslése szerint 2—300 fészek (bakcsó, szürkegém, üstökösgém, kiskóesag) lehetett a telepen. Az ártéri tölgyest a Csorottyán mocsarai miatt abban az időben nem ajánlották kitermelésre, mivel a kidöntött fák elszállítása megoldhatatlan volt. 1961-ben az erdő nagyrészét mégis kitermelték. 1966-ban az egykori erdőből már csak egy 50 m széles és kb. 1 km hosszú sávot találtunk — ez alkalmatlan volt a gémféléknek fészkelő telep alkotására. 1954 júniusában az ároktői Kácsásban a gémtelep Módy György szerint még nem volt meg. Ez a telep valószínűleg 1961 után, a csegei tölgyerdő kivágása után alakult. 1961-ben tehát Hajdú-Bihar megyében megszűnt az utolsó tiszamenti gémtelep. Amennyiben a természetvédelem nem gondoskodik az ároktői Kácsás védelméről, a Tiszadob melletti őstölgyesen kívül nem lesz megfelelő új hely telep12