A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Tóth Béla: Gulyás Pál (1899–1944)

Mert a Halál harangoz Versailles csillárai fölött, egész Párizs csupa festék, festett ég, festett szerelem, s koldusok, vakok, bénák robbannak a festett lakodalomba, Danton és Robespierre közelgő dühétől dörrennek az esték, villámlik a guillotine, csurran a vér. . . El innen! el! el (Mozart idézése) Nyelve is misztikus, mitikus, nehezen érthető képekkel van tele, (1. az idézetet a „Húsvét éjszakáján" c. versből) nevekkel a Kalevalából, Eddából, bibliai célzásokkal, jelképekkel, mint a Hal, Bárány. Egész jelképrendszert épít ki magának, akár Ady; egyik leggyakoribb jelképe pl. a Délibáb, vagyis az ő számára: a jelenség: Csontjaimon Délibáb a hús. Az ilyen költő művében, a mítoszok világában, természetes egységbe olvad a művészet, vallás, tudomány, s ez azt is jelenti, hogy elmosódnak nála a műfaji határok is. Yersfajai a futó hangulatok, suhanó képek leheletkönnyű idézésétől az óda magasságáig, az esszé bonyolultságáig terjednek (Kassa kapui előtt), máskor viszont a költő az esszében vált át a versre (Költők sorsa Debrecenben). * * * Aki öntudatlanul működő, hatalmas erőket lát a természeti tünemények mögött, s magát ez erők részesének érzi, sajátos erőt tulajdonít a szavaknak is. A szó neki bűvös-szerszám, ige, varázslat, mely hínárjával a dolgok mélyébe nyúl le, s mellyel, aki titkát ismeri, fel is tudja idézni lényegüket, mozgósítani képes a mágikus erőket, hatni képes velük a hozzá még oly közel álló dolgokra. Számára a szó nem elkoptatott fogalom, nem a külső jelenséghez köti őket, hanem az „Ideák"-hoz. így varázsige lesz belőle, bűvölet. Gulyás Pál tisztában van a szónak e bűvös erejével — erről beszél A szó с szép verse, — s használja is (Obsit, Ráolvasások), de tisztában van azzal is, hogy korábban, a költészetben is, a szó elvesztette ezt az erejét: kihűlt, száraz forma lett, mint a préselt virág, melyből elszállt az élet. . . Van annyira tudatos költő, hogy tisztában legyen e körülmény művészi jelentőségével is: „Az exisztenciális dinamika — ez egyet jelent az ideákkal — felszívódik a szellem lombcsúcsába is, felszívódik a művészi szóba, a művészi szó mögött huzal van, a huzal elvezet, visszavezet valahová — még akkor is, ha a vezetéket elvágjuk. „En a virágot gyökerén, szabad nagy mezőn akarom." Igaza volt Adynak: „a virág csak gyökerestül egész" (Prot. Szemle, 1939. 352. 1.) — „A szó mögött életigény van, s ez az igény több, mint a szó: elsődleges." (Prot. Szemle, 1939. 351.) Gulyás Pál érzi és verseibe is átömleszti a szavaknak ezt az elsődleges erejét, a szavak keletkezésének geológiai hője járja át mondatait. „Every world was once a poem" — mondta talán Shakespeare-rel kapcsolatban Emerson. A szavaknak ez a friss ereje Gulyás költészetének egyik legfőbb éltető eleme. Külön érzékeli a szavak hangtestét, átérzi jelentésüket; mily kifejező pl. „Küküllőhöz, a mosolygó poétához" verscím első szava, gömbölyűséget, simaságot, derűt idéző hangzásával. Ady után, kortársai között, ő rendelkezik legnagyobb mértékben azzal a készséggel, hogy az elfakult, megkopott szavaknak új friss csillogást adjon s a legnagyobb bátorsága van ahhoz, hogy szókincsét a filozófia, a mítosz, a tudomány magasabb, elvont, vagy az élet közönséges szavaival, kifejezéseivel gazda292