A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Tóth Béla: Gulyás Pál (1899–1944)

gítsa, s minden képessége megvan ahhoz, hogy ez ellentétes elemeket a vers hőfokán színes egységbe olvassza. Szubsztancia, konstelláció, reflex, transzformátor, oxidáció, logaritmus, arzenál, politúr, lift. . . párosulva görög vagy kalevalai, eddai mitológiai, filozófiai utalásokkal zökkenő nélkül olvadnak egybe nála a rontópáli sík, vagyis a garaboncás népiesség kifejezéseivel. Ilyen képeket önt belőlük: „Miféle lift emelt fel az időbe" „Oh, nézd, az űr mint hinti szét a csillagok matézisét!" „Ásító koponyád fölött a fogalom lámpája égjen." „A tiszta lét ezüst esője." S mellettük: Gyere ide, Árpád fia, Csak járd körül, mint a vizsla: itt van a szép vásárfia! ott a lajbi, ott a csizma, Túl a Tiszán és a Túron, ott a liba, ott a ruca, itt van a szép Tiszántúlon! ott szalad két mangalica, Egy nagy fehér lepedőre két szép rózsaszín malac, van kirakva, végy belőle. ott sivít a hó alatt. (Újévi vásárfia) Néha a sámáni költő is leszáll az Ideák magaslatából, kis hétköznapi, tréfás vagy apró rontó varázslatokra is vállalkozik. Ilyenkor a sámánból garabonciás lesz. Mintha csak e típus történelmi elsorvadását is jelezni akarná (olvassuk csak el Obsit с versét). De jut garaboncás-Gulyásból a Rontó Pál-ciklus költőjének is. A garabonciás: sámán „a harmadik faluban". * * * Hogyan látja ez a különös ember, különös költő a körülötte zajló világot? A mítoszok határán álló vátesz azt a világot érzi szánalmas, romlandó valaminek, mely nem részese titkának, kiszakadt a természet nagy testvéri melegéből, eltávolodott öntudatlan erejétől, távlatok, mélységek nélkül való. Az ilyen életet vak börtönnek látja, amely sivárrá, kietlenné teszi a létet. A hajdúkat biztatja is, hogy törjenek ki a vér vak börtönéből a Tenger, az Egyetemesség felé: Nincs más menekvés: új Eiffel-toronyt kell építeni az egek felé, ássátok fel gyorsan az Alvilágot, hívjátok fel Szókratész szellemét, hívjátok fel Platót és az Argókat, vágjatok a vad vérnek új utat. .. (Vak börtönben, A hajdúkhoz) A kihűlt, varázslat nélküli élet remek ábrázolása egyik legszebb verse, az Országúti esküvő. Friss valóságízű részletekben idézi fel benne a falusi — jőzsai — esküvő mozzanatait, de aztán csak legyint az egészre: 293