A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Adatközlések - Lengyel Imre–Vincze László: Tessedik Sámuel Debrecennek szánt városrendezési terve

De egyes lakásoknak a kijavítása nem mindig elegendő, és mihelyt a szán­dék megköveteli, hogy többen szomszédos kapcsolatba lépjenek, nem lehet kö­zömbös, milyen módon történik ez. Eykenmayer * * * Ahol az alap hiányzik, hiányzik minden. De bármilyen erős is az alap, ha nem használják fel tervszerűen, akkor a szándékolt célt, legyen az akármilyen jó, egészen elérni nem lehet. Még 50 évvel ezelőtt Magyarország alsó vidékein 50, 100, 200 Ft-ért lehetett parasztházat építeni; most már ugyanannak a parasztháznak a megépítése 1000, 2000, 3000 Ft-ba kerül. 50 évvel ezelőtt még szép polgárházat építettek a váro­sokban 500, 1000, 2000 Ft-ért; de mibe kerül ez most ? Különösen a leégett váro­sokban, ahol az építőanyag nagyon drága, s oly nehéz annyi leégett ház újjáépí­téséhez szükséges mesterembert kapni. És — végül kénytelenek az emberek drága építőanyagokból odacsődült kontárokkal nyakrafőre építkezni; és mit jelent nyakra-főre építkezni ? Semmi egyebet, mint új rendetlenséget a régi helyén; há­zakból és utcákból álló új káoszt, olyat, amilyen a régi káosz volt. A hazafinak, aki figyelő szemekkel külföldön szebben megépített házakat és falvakat látott, vérzik a szíve, amikor résztvevő érzéssel Magyarország leégett városait új, elegáns, fehér ruhában látja, ami azonban csak a régi építési káoszt takarja el. A szörnyű tűzvészek, amelyek néhány év óta legnagyobb és leghíre­sebb városainkat nagyrészt romhalmazzá és hamuvá változtatták, fülünkbe ki­áltják sajnos nem is egyszer és nagyon hangosan a következő két igazságot. Elő­ször: hogy a mi építkezésünk nem a legjobb, a tűzpróbát egyáltalán nem állja ki. Másodszor: hogy a mi tűzoltóságunk nem nevezhető megbízható tűzoltó­ságnak. Buda, Pozsony, Besztercebánya, Kecskemét, Gyula, Késmárk, Lőcse, Vásárhely, Losonc, Becskerek! Oh, csak tudnátok ti beszélni, s akkor én hallgat­nék; azonban a beszéd és jajgatás nem segít ott, ahol csak az építőipari tevékeny­ség segíthet. Amerika még csak egy fél évszázaddal ezelőtt eszmélt rá az újabb építőmű­vészeti iparra, és már is építi egyedülálló, az államot kormányzó hazafi, Washing­ton buzdítására 1792 óta tűzbiztos fővárosát (amelynek a kongresszus a tisztelt hazafi iránti hálából a Washington-város nevet adta), és egy tűzbiztos városnak az első példáját mutatja nekünk, nekünk okos, tudós európaiaknak, amilyet Eu­rópa még sohasem látott. Ld. Ebelingnek Amerika című V. kötetét 644—673. 1. Hamburgban, Bohnnál 1799-ben megjelent mű, s a további köteteket és a Német Merkur 1793. novemberi füzetét 216—231. 1. De a sok pusztító tűzvész végre csak kinyitja egyszer a szemünket, és tettre sarkall bennünket, mert nézni és jajgatni a pusztulás miatt, s a kezünket sem mozdítani meg, hogy leküzdjük azt, — asszonyi munka; büntetni és keserűen gúnyolódni anélkül, hogy megmondanók és megmutatnók, hogyan kellene és le­hetne jobban csinálni, — szívtelen eljárás: cselekedni! cselekedni! (operari), ez az, amire hivatottak vagyunk. Fichte. Ha városainknak tűzbiztonságot kívánunk biztosítani, a következőt kell tennünk: először: mindent, ami a tűzveszélyt növeli, amennyire lehetséges, el­távolítani. Szűk utcák sűrűn egymás mellé épített, tetővel és tüzetfogó falakkal összekapcsolt házak nemcsak növelik a tűz gyors elterjedését, hanem minden tűzoltó szervnek áthághatatlan akadályt állítanak az útjába. Azok az emberek, 584

Next

/
Thumbnails
Contents