A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Adatközlések - Lengyel Imre–Vincze László: Tessedik Sámuel Debrecennek szánt városrendezési terve

nácsházát, egészségügyi, oktatási intézményeket és szolgáltató vállalatokat kelle­ne az egyes külvárosokban elhelyezni. A felépített város tűzrendészeti problémá­it s azok megoldását is felveti a magyarázatokban. Városrendezési tervének befejező részében Tessedik Sámuel lelkes hangú szó­zatot intéz a debreceni Kollégium volt diákjaihoz, s azt a reményét fejezi ki, hogy áldozatkészségükkel, hozzájárulásaikkal szívesen sietnek a nagy csapást el­szenvedett város segítségére, s így a város félév alatt kiheverheti a súlyos csapás következményeit. A többi tűzkárt szenvedett pedig mintaképnek fogja tekinteni Debrecent. Ismeri a hatósági intézkedések útvesztőjét, a bürokráciát, s az ennek következtében előálló késedelem kiküszöbölésére is tanácsot ad. Végül tervezetére elfogulatlan bírálatot, hozzászólásokat, megjegyzéseket szeretne kapni. Türelmetlenül sürgeti, szólítja fel erre a kérdés iránt érdeklődőket, s megígéri, hogy tervének végleges kidolgozásakor a bírálatokat figyelembe fogja venni. Tessedik kimeríthetetlen energiáját, a felvilágosítás szükségességébe ve­tett hitét mutatja, hogy aránylag rövid idő alatt el tudja felejteni a debreceni kudarcot, s néhány hónap múlva már ismét közlésre küldi tervezetét a Hesperus­nak. A bírálattal kapcsolatos állásfoglalását azért kell külön hangsúlyoznunk, mert itt megmutatkozó szerénysége, a kritika elfogadására való hajlandósága szembenáll azzal, amit a korábbi Tessedik-irodalom alakított ki jelleméről. Rabi­átus, ellentmondást nem tűrő, diktátori egyéniségnek tüntették fel. Eletírói sze­rint bukását is ez okozta, eszméi, nemes törekvései éppen jellemének váltak ál­dozataivá . . . így egyszerűsítették le pszichológiai problémává azt a harcot, amely Tessedik Sámuel és ellenfelei között, a haladás és reakció erői között folyt. Tesse­dik ezen írásának közlése debreceni vonatkozása mellett szerzője neveléstörténeti szerepének tisztázása szempontjából is jelentős, mert alkalmat ad arra, hogy szem­besítsük a valóságot Tessedik életíróinak elképzeléseivel, és ez a szembesítés se­gíthet Tessedik Sámuel portréjának tisztább megrajzolásában. De beszéljen maga a mű, Tessedik Debrecennek szánt városrendezési terve* „Hogyan lehetne pénzügyi alapot képezni új vagy leégett városok felépítéséhez, hogy az ne legyen kimeríthető, hanem mindig gyarapodjék, növekedjék, minél több, minél tartósabb és minél szilárdabb legyen az építkezés? Tekintettel a leégett Debre­cenre, további megfontolás tárgyaként Magyarország igaz hazafiai számára feleletet ad erre Anonymus. Azok a korszakok, amelyekben az embereket nagy veszedelmek érték, egy­úttal a legnagyobb kultúra időszakai is voltak. A földműves és a polgár ritkán világosodott fel annyira, hogy ismerje azo­kat az eszközöket, amelyek elősegítik gazdasági céljait, egészségét, házainak tűzbiztonságát és egyéb természeti boldogulását. Azok az államok, amelyek szívükön viselik, hogy ezeket az eszközöket az emberek kezébe adják, és őket a megvalósításban támogatják, teljesítik a hála­érzet kötelességét egy olyan renddel szemben, amely a többi ember elsődleges szükségleteiről gondoskodik, és ezzel egyszersmind saját javukat mozdítják elő. Sok nemzetnek már régen megvoltak az építőmesterei, akik útmutatást ad­tak mindenféle pompás épület létrehozására, mielőtt a parasztnak a kunyhójára és a polgárnak a házára gondoltak volna. — Annyira hajlamosak vagyunk arra, hogy a ragyogót jobban szeressük, mint a hasznosat. Csak az utóbbi időben akad­tak hazafiak, akik ezt a tárgyat figyelemre méltatták. 583

Next

/
Thumbnails
Contents