A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Adatközlések - Kövér Sándor: Az 1739. évi fekete halál Hajdúböszörményben

században egy nagyobb pestisjárványról van tudomásunk. A kisebb helyi járványoknak a száma sokkal több. Tudjuk azt is, hogy Debrecenben 1621-ben kétezer, 1679-ben 7800, 1709-ben kb. 3000, 1739-ben 8649 személy halt meg pestisben. A pestis állandóan itt lappangott, de csak akkor vettek róla tudomást, ha nagyobb járványban tört ki. Nálunk Magyarországon 1811-ben volt utoljára pestis, de még 1828—29-ben is észleltek Erdélyben kisebb járványt. Európába a pestist hajókon, a keresztes háborúk idején szárazföldön is behurcolták a Közelkeletről. Hozzánk 1709-ben a török katonaság révén jutott el. Mikes Kelemen is pestisben halt meg Törökországban. A XX. században csak kisebb kikötői járványok voltak Nyugaton, melyeket hamar megfékeztek. Most lássuk, hogy az 1739-es pestisjárvány hogyan jutott el városunkba? A pestist az akkor török fennhatóság alatt álló Oláhországból hurcolta be a katonaság. Először a Délvidéken ütötte fel a fejét és onnan haladt északra. Karcagon 1739. március 6-án, Hajdúszoboszlón április 3-án, Balmazújvároson április 7-én, Debrecenben május 16-án, Böszörményben július 21-én jelentették az első megbetegedést. Ezután Hajdúhadházon jelentkezett. Már a középkorból voltak tapasztalatok a járvány elleni védekezésben. Meg is tették most is az óvintézkedéseket: lezárták a városokat, falvakat, de a járvány csak terjedt tovább. Hiába álltak vasvillásan — a strázsák a határon. Még 1832-ben is ezért énekelték a kolerajárvány után: „Faluvégén a vasvilla, Mégis beüt a kolera!" Hát beütött a pestis is! De még milyen hevességgel! Június 12-én a Tiszavidéken Szarka Gergelynek egyetlen napon kihalt egész családja és háznépe. Huszonnégy óra alatt 11 halott volt a háznál. A zárlatot pedig szigorúan vették. Ifj. Vasas György debreceni lakost, mert tilalom ellenére kiment Debrecenből birtokára, hogy két kis testvérének segítségére legyen, halálra ítélték, bár Debrecenben még nem ütötte fel a fejét a pestis. A királyhoz fordult kegyelemért és Károlyi Sándor gróf ajánlására kegyelmeztek meg neki, de hosszú ideig sínylődött börtönben. Bereg megyében megtiltották a református papoknak, hogy a predestinációról prédikáljanak. Megkérdezték Buzinkay Györgyöt, Debrecen akkori főorvosát (physikusát) a pestisjárvány mibenlétéről és ő a következőket mondotta: „Küld az Isten gyakorta a fődre sok számú és sok nemű ártalmas férgeket, hernyókat, sáskát, cserebogarat; ezek tojásaikat leteszik fűre, fára, kerti véleményekre. .. Ezek az eledellel a gyomorba lemennek, vagy mivel többnyire láthatatlan kicsinységűek, a széltől elragadtatván, a levegőégen idestova vitetnek, ezek a ki és belehellések a tüdőbe menvén mindkét helyen megrothadnak vagy kiköltetnek, a testet férgessé és rothadásra hajlandóvá teszik." — (A láthatatlan csírák útján való fertőzés sejtelme szól ezekből a szavakból.) Ha a zárlat nem is akadályozta meg a járvány terjedését, de annál több nyomorúságot okozott, ha úgy hajtották végre, mint pl. Szoboszlón, ahol nem a város határain, hanem a falaknál zárták le a várost; élelmük a mezőn, az emberek jószágaikkal a falakon belül, ivóvizük is a kapukon kívül van, mert a város kútjaiban ihatatlan a víz. Bizony éhínség és vízhiány fenyegetett nem egy esetben a hosszantartó zárlat miatt, ezért elégedetlenkedett is a lakosság, sőt helyenként fel is lázadt. Debrecenben pl. 1739. május 16-tól 1740. április 11-ig tartott a zárlat, bár a járvány már január 30-án megszűnt; ezt követte a 42 napos kontumácia-tartás, melyet egy hónappal még meghosszabbítottak. 569