A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Kovács Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához

Iái. A biharugrai Begécs melletti szikesen, hasonló növényi asszociációban, mint ami Hortobágyon található, 1965 júliusában székipacsirtát nem láttam. A szürkébbnek látszó pacsirták közül 3 db-ot lelőttem, mindhárom mezei pacsirta (Alauda arvensis) volt. Hortobágyon legjobb fészkelőhelyei az Újvárosi Lapos, Angyalháza, Cserepes, Pentezug. Kéve (20) a Kunkápolnási tónál levő telepeit ismerteti. Szabó (72) szintén a Kunkápolnási pusztáról ír róla szép tanulmányt. Holló (Corvus corax) a Debrecen környéki erdőkben állandó fészkelő lenne, ha fészkét ki nem szednék, ki nem lőnék. I960 tavaszán egy pár a Debreceni Nagyerdő ún. Medvesarok tölgyesében tanyázott április végéig, majd eltűnt. A banki erdőben 1959, 1960, 1961-es években költött az erdészház mellett, a gúti erdőben fészkelési kísérletet minden évben tesz, ahol ki is költ évente 1—2 pár. A Paci erdőben 1956 óta nem költ. Az 1930-as években a Debreceni Nagyerdő ún. hollósnyárfáján költött. 1934-ből Udvardy (102) írja le a Nagyerdei fészkelését. Szomjas L. (86) a gúti erdőből, Szomjas L. (87) és Szomjas G. a Hortobágyról is többször észlelték. Légány (28) a Tiszakutatókra hivatkozva a Szentek erdőből közli. Babos (5) a császlói erdőben 1953-ban találja. Andrási (2) Erme?lékről írja le, Annók (3) 1959-ben Kiskunmajsáról. Barkóscinke (Panurus biarmicus) 20-as, 30-as csapatokban a hortobágyi halastavakon minden évben közönséges. Udvardy (102) közlése óta száma valószínű gyarapodott. Hajnalmadár (Trichodroma muraria) két debreceni előfordulása ismert. 1943. november 17-én Agárdi (1) a Debreceni Tudomány Egyetem falára, 1952. októberében Zilahi (114) a Debreceni Tudomány Egyetem főhomlokzatára repült két példányról számol be. Kékbegyet (Luscinia svecica) 1964 április végén csak egy helyen találtam, a Hortobágy Halastó V—VI-os tavak gátján. Szabó (72) a Luca ér mentén (Kunkápolnás) 1960-ban 3 éneklő hímet látott, 1964-ben 1 db-ot. Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) csak a Hortobágy Halastó V— VI-os gátak, valamint VI—VII-es tó gátak közötti előfordulását ismerem. A madarat nem tartom gyakori fészkelőnek. Dr. Endes Mihály Hortobágyon közönséges fészkelőnek tartja. Légány a Középtiszánál (28) 1963. írja le. Kéve (20) a Kunkápolnási pusztán 1951. VI. 14-én és 1952. V. 24—25 között észlelte, Sóvágó (62) 1956. VII. 10-én Hortobágy Halastón 1 db-ot látott. Udvardy (101) szerint a Hortobágyon közönséges. Szabó (72) a Kunkápolnási pusztán számát kevésnek tartja 1963-ban. Csonttollú madár (Bombycilla garrulus) 1965. november 3-án a korai tél miatt nagy tömegben lepte el Hortobágyot. A következő hetekben azonban egyetlen csonttollút sem láttam. Vörösfejű gébics (Lanius senator) utolsó fészkelését Nagy J. (41) megyénkben az 1894-es évben írja le. Pásztormadár (Pastor roseus) Hortobágyon a felszabadulás előtti években gyakran előfordult (34, 108, 109, 111, 112, 113). 1933-ban Karcagon még 1000 pár fészkelt (102). Kéve (21) az 1954, 1955, 1957-es években ismerteti előfordulását a Hortobágyon. Adatai szerint 1954-ben VII. 17-én Hortobágy D-i részén még 10—15 pár fészkelt. 1960 óta sem fészkeléséről sem előfordulásáról nem szereztem tudomást Hortobágyon. Keresztcsőrű (Loxia c. curvirostra) 1963. július 17-i inváziószerű előfordulása volt az egyetlen Debrecenben, amikor megyénkben láttam ezt a madarat. A fiatal keresztcsőrűek nagy tömegben lepték el a levéltetves szilvafákat, ahonnan 374