A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Kovács Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához

akrobatikus mutatványok közben legelték a le véltet veket. A keresztcsőrűek néhány méterre is bevártak. Sordély (Emberiza calandra) Biharugrán a halastavak környékén közönséges fészkelő, Hortobágyon viszont ritkább. Sóvágó (61) Bagotapuszta környékén nagyszámú fészkét találta 1954-ben. Szabó (72) Kunkápolnásnál a Csikósgát melletti réten többfelé látta. Összefoglalás Hajdú-Bihar megye, valamint a megyéhez földrajzilag és ökológiailag csatlakozó peremterületek madárvilágához szolgáltatok adatokat. Egyrészt saját kutatómunkám, másrészt az utóbbi évek szakirodalma alapján 106 madárfajt ismertetek. A 106 madárfaj csupán egy részét alkotja megyénk madárvilágának, hiszen az 1947-es, kizárólag Hortobágyra vonatkozó faunalista 246 madárfajt ismertet. Megyénk jelenlegi területe 628 291 hektár. Ezen terület több mint egyhatoda (136 748 hektár) rét és legelő, melynek legnagyobb része Hortobágy területére esik, a legnagyobb magyar pusztát alkotva. Ez a puszta a megyén túlnyúló területeivel kb. 400 000 hektár, mely madárélet szempontjából ma is összefüggő egészet alkot. A megye a határszéli területek halastavaival együtt kb. 7 000 hektár vízfelülettel rendelkezik, melyből több mint 2 027 hektárt nád borít. A megye erdőterülete bár kevés (46 068 hektár), de összefüggő részei a megye határain túlnyúlnak. Az erdőnek mint fészkelőhelynek a madárvilága egyrészt szintén a pusztán akkumulálódik. Ornithológiai szempontból a megyéhez soroltam tehát a Tisza Tiszacsegétől Tiszadobig terjedő 25 — 30 km-es szakaszát, Hortobágy térségének a megyén túlnyúló részeit, elsősorban a kunmadarasi pusztát, valamint a megye déli határánál levő biharugrai halastavakat, melynek madárvilága már némi eltérést mutat a hozzá hasonló hortobágyi halastavak madárfaunájától. Megyénk területén a felszabadulás óta hatalmas változás történt, mely a modern nagyüzemi mezőgazdaság egyre nagyobb arányú térhódításával, újabb kultúrcönózisok létesítésével kapcsolatos. A cönózisok életében napjainkban is végbemenő változások (új halastavak, erdősávok létesítése, öntözés stb.) mint szerkezeti változások, mint produkcióváltozások, a madarak sűrűségi, fészkelési, táplálkozásbeli stb. ökológiai viszonyaira hatással vannak. Ez a változás egyrészt a fajszám csökkenésében, másrészt bizonyos fajok nagyobb arányú szaporodási lehetőségében nyilvánul meg. Mivel a madárvilág a cönózisok életében végbemenő változások igen érzékeny indikátora, lényeges a madárfauna figyelemmel kísérésére, melynek gazdasági (biológiai védekezéssel kártevő madarak elszaporodásával, a vadgazdálkodás szempontjából fontos madaraink védelmével kapcsolatos), természetvédelmi, elméleti jelentősége igen nagy. Ezt a célt szolgálja megyénk új faunakatalógusának elkészítésére irányuló törekvésem is. A megyénkben a madárfaunára vonatkozó lényegesebb változások közül hármat emelek ki: 1. A halastavakon táplálkozó, a nagyobb nádasokban költő egyes védett, ritka fajok száma gyarapszik a halastavak számával. Ezek a madarak a felszabadulás előtt csupán a múlt században, a hajdani Alföld ősmocsaraiban fészkeltek utoljára nagyobb számban. A mesterséges vízfelületek nagyobbodásával, a 375