A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Kovács Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához

látói laposon a fehérszárnyú szerkőből volt több. Légány (28) a Középtiszáról (Tófüzi Holttisza) csak a kormosszerkő telepét írta le. Kéve (20) a Kunkápolnási pusztáról ismerteti a szerkő telepet. Szabó (72) a Bogárzótól északra (Kunkápolnás) cca 30 párból álló telepét írja le, valamint 80 fészkelő kormosszerkőpárt 1953-ban. Küszvágó csér (Sterna hirundo) közönséges fészkelő madár, azonban fészkelésére vonatkozó quantitativ adataim hiányzanak. Kiscsér (Sterna albifrons) 1965-ben a hortobágyi Kilátói laposon, valamint a Villongó mellett fordult elő 1965. július 17-i kiszállásom alkalmával (4 db, 2 db), fészkét azonban nem kutattam. A galambalkatúakra (Columbiformes), valamint kakukkfélékre (Cuculidae) vonatkozó megfigyeléseim hiányosak. Gyöngybagoly (Tyto alba) száma megyénkben véleményem szerint megfogyatkozott. Kincses Gyula az alábbi helységekből kapott gyöngybaglyot: 1.) Pocsaj, 1960. X. 14. 2 db; 2.) Debrecen, 1961. XI. 5.;3.) Debrecen, 1962. II. 3.; 4.) Bagamér, 1963. X. 9.; 5.) Bagamér, 1964. II. 4. Sóvágó (60) 1946—47-ben Hajdúböszörményben a gyöngybaglyok elszaporodásáról számol be. A középtiszai településekben Légány (28) ritkának írja le. Utolsó fészkéről 1953-ban tud. Nagy (45) a Sárréten számukat kevésnek tartja. Füleskuvik (Otus scops) előfordulását Légány (28) említi 1961 nyarán. Uhu (Bubo bubo) Kincses Gyula adatai szerint az alábbi helyről származnak megyénkből: Hencida, 1960. III.; Bagamér, 1961. X. 8.; Nyírábrány, 1962. III. 10. Légány (28) fészkelését bizonyosra veszi a Szentek erdőben. Pátkai (50) 1958. nuár 11-én Gyomán, Palic Pál Biharugrán lőtt egy példányt. Réti fülesbagoly (Asio flammeus) téli előfordulása a Hortobágyon 1962. 1963, 1964 telén nagymennyiségű volt. Légány (28) fészkelését 1952-ben a Ludasháton írja le. Nagy (45) szerint ősztől tavaszig kevés van a hajdani Sárréten. Gatyáskuvikot (Aegolius funereus) 1954. október 28-án hoztak be a Debreceni Agrártudományi Főiskolára, melyet Siroki (58) közöl. Sarlósfecske (Apus apus) előfordulása az alábbi időpontban ismeretes: 1951. V. 11. Kunkápolnási puszta. Kéve (20). Nagy (45) szerint a Sárréten augusztus közepe táján látható néhány darab. Hortobágyról 1962. VI. 6-án hoztak 1 db-ot a Debreceni Agrártudományi Főiskola Állattani szertárának, 1 db pedig Debrecenből származik 1965. októberéből, augusztus végén vonulásuk Debrecen környékén megfigyelhető. Gyurgyalag (Merops apiaster) 1954-ben fészkelt a Debreceni Téglagyár kubikgödrében, azóta csak a Szamos menti előfordulását ismerem. 1957 óta Légány (28) a meredek partok fészektelepeinél domináns fajnak tartja Tófűznél. Tardosnál (28) 1958-ban fészkelt. Szij (77) 1949. évi fészekszámlálásainak adatai között Tiszántúl területén 1—5 fészkelő gyurgyalag párt jelöl. Sóvágó (61) a hajdúságban ritka madárként írja le a Halápi, Paci erdőből, Téglásról. 1950. IX. 10-én Hajdúhadházon kb. 40 db-ot látott. Babos (6) a Szamos mellett több előfordulását ismerteti. Mile (32) 1960. VI. 4-én Nagyér határában észleli telepét. Enekesmadár-alkatúakra (Passeriformes) vonatkozó megfigyeléseim rendkívül hiányosak, ezért csak néhány adatot közlök. Székipacsirta (Calandrella brachydactyla) hortobágyi előfordulása (113) 1907 óta ismert, mely felkeltette az ornithológusok (9, 10, 15, 20, 38, 40, 70, 102) érdeklődését. Ma a hortobágyi szik gyakori madara, melynek fészekszáma a III-ad, IV-ed osztályú szikeseken l-re becsülhető holdanként. Emberi települések közvetlen közelében is előfordul, ahol megfelelő fészkelőhelyet és táplálékot ta373