A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Kovács Béla: Adatok Hajdú-Bihar megye madárvilágához

Ugartyúk (Burchinus oedicnemus) évente előforduló madár a Hortobágyon, de nem mindig sikerül fészkelési időben látni. Kedvenc tartózkodási helyei a cserepesi valamint angyalházi legelők, a Megyeri lapos. Fészkét (72) 1964-ben Radó találta meg. Az Agrártudományi Főiskola szertárában levő példány 1961. II. 10-én hullott el Biharugra környékén. 1965-ös előfordulásáról Hortobágyon nem tudok. Székicsér (Glareola pratincola) több fészkelő telepe ismert. Az Újvárosi Laposon 1964-ben 15 db, 1965-ben 9 db fészkét sikerült megszámolni. A Bekefenéken 1963, 1964, 1965-ös években egyaránt költött 20—25 pár. A Kunfényes lapos melletti sziken, valamint a Cserepesen fészkelését feltételezem, mivel fészkelési időben (1965. június 19.) előbbi helyen 9 db-ot, Cserepesen 3-at láttam, melyek csaptak rám. Kéve (20) a Kunmadaras melletti Kunkápolnási tónál 1951-ben több helyen jelzi csoportos előfordulásukat. Sóvágó (62) 1962-ben valószínű az Újvárosi Laposról közli fészkelését. Nagy (45) csupán 1952. május 3-án észlelte Biharban. Szabó (72) több mint 30 fészekalját figyelte meg a Kunkápolnási pusztán. A Schenk által 1907-ben említett 500 párnak ma kb. egytizede költ a pusztán, pusztulása tehát kb. 90 %-os a megfelelő természetvédelem híján. Szélesfarkú halfarkas (Stercorarius pomarinus), de főleg az ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus) a szikesek melletti kisebb halastavakon (Borsós IV, Csécsmocsár V.) szeptemberben egyesével vagy kettesével évenként előfordul. Szélesfarkú halfarkas jászapáti lőíördulását Szigeti (74) (1947. IX. 9.), geszti előfordulását 1953. VIII. 29-én Nagy (44) közli. Nyílfarkú halfarkas (Stercorarius longicaudus) 1954. június 17-i előfordulását Jakab (16) közli. Ekfarkú halfarkast hoztak tömésre Kincses Gyulának 1963. VIII. 31-én Hortobágyról. A sirályfajokra (Larus sp.) vonatkozó megfigyeléseim hiányosak. Dankasirálynak (Larus ridibundus) cca 80—100 db-ból álló fészektelepét 1964-ben Biharugrán a Begécsi V-ös tóban, 1965-ben 30—40-es fészektelepét a IV-es és V-ös tóban figyeltem meg. Hortobágyon csupán a Kondás l-es tóban (1964) láttam említésre méltó dankasirály telepet. Udvardy (102) a hortobágyi halastavakon még közönséges fészkelőnek tartotta őket. Szabó (72) Kunkápolnáson 550—600 pár dankasirály fészkelését írja le 1963-ban. Fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) Biharugrán 1960. júliusában fészkelt a Gazdák tavában (mintegy 30 fészek), valamint 1965. szintén július elején az újonnan létesített Begécsi l-es tóban (cca 20—25 fészek). Hortobágyon 1965. májusában a Fényes Laposon 7 db-ot láttam, mely szám alapján fészkelésüket feltételeztem. Biharugrán 1965-ben a fattyúszerkőből volt a legtöbb a Begécsi I. tóban. Szabó (72) a Kápolnási pusztán (a Nagy Ökörfenéken 3 sirálytelepen, 2 kisebbet pedig szerkőtelepen) cca 30 pár fattyúszerkőt ír le. Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) Biharugrán kevesebb számban fordul elő, mint a kormosszerkő (Chlidonias niger). Biharugrán 1960-ban, 1961ben júliusban a Gazdák taván számuk cca 7 —10 db volt, cca 80—100 db kormosszerkővel szemben. 1965-ben a Begécsi I-ben legfeljebb 5 — 7 fehérszárnyú szerkő fészek volt. Hortobágyon telepük a Kilátói lapos, az Újvárosi lapos, a Fényes lapos, valamint a Fényes III-as tó volt. Fészküket nem számoltam, fészkelésüket nem ellenőriztem. A halastavakban, így pl. a Hortobágy Halastón a kormosszerkő dominált, míg az időszakos mocsarakban, a Fényes laposon, Ki372