A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

dig tökéletesebb alakká válnak. A fejlődéstant így kapcsolata össze a morfológiával. NAGELI: Mechanisch-physiologische Theorie der Abstammungslehre. München—Leipzig, 1884. P 381 u. Gaston de Saporta (1826—1895) francia ősnövénytan tudós a növényvilág fejlődését foglalta össze az egyes geológiai korokon belül. О állapította meg a ma élő növények genetikus összefüggését a harmadkorban éltekkel. SAPORTA: Die Pflanzenwelt vor dem Erscheinen des Menschen. Übersetzt von C. Voigt. Braunschweig, 1881. P 653 d. d. A növényélettan híres művelője Julius Sachs (1832 —1897). Bámulatos lendülettel 1860-tól a növényélettan területén kezdett dolgozni s egy egészen új korszakot nyitott meg. Az eddigi élettani kísérleteket megismétli, éles kritikával és megfigyeléssel felülbírálja azokat. Kimutatta, hogy melyek azok az ásványi anyagok, melyek a növények táplálkozásához feltétlenül szükségesek. Véglegesen bebizonyította, hogy az asszimilálás alkalmával a klorofill szemecskékben, mint első látható termék, rendszerint keményítő keletkezik. 0 vonta be először a növekedést, a növénynek ezt a legszembetűnőbb életjelenségét az élettani vizsgálódás körébe. Meghatározta a növekedés egyes szakaszait, megállapította a növekedést befolyásoló külső tényezők (hő, fény, nehézségi erő) hatásait. A növekedéssel kapcsolatban kimutatta, hogy nem azért nő a növény, mert sejtjei osztódnak, vagyis a már meglévőkhöz újabb sejtek csatlakoznak; hanem mert a növekedés elsődleges tünemény és a sejtosztódás ennek természetes következménye. Ezzel a megállapítással azt hangsúlyozza ki, hogy a növény első sorban élőlény: testének külső és belső alakulása, működésének minden megnyilvánulása életjelenség. Mint ízig-vérig modern természettudós az életjelenségek taglalásában nem tűr semmi természetfeletti tényezőt. Minden jelenségben oksági kapcsolatot és törvényszerűséget keres. SACHS: Lehrbuch der Botanik. 4. Aufl. Leipzig. 1874. P 2236. Eduard Strassburger (1844—1912) a növényi ingerről megállapította, hogy а finom plazmaszálak a vezetői. A megtermékenyülés körül is van egy felfedezése : a látszólagos kettős megtermékenyítés. STRASSBURGER: Das botanische Praticum. Jena, 1884. P 381 y. Adolf Engler (1844—1930) a növény történetével és elterjedésével foglalkozott. A mai történeti növényföldrajz alapjait vetette meg, kidolgozta módszertanát és a geológiai, paleontológiái segédeszközökön kívül a fitogenetikus vizs' gálátokat is bevonta kutatásai körébe. A rendszerezés terén egészen új, 12 csoportból álló természetes rendszert alkotott. ENGLER—PRANTL: Die natürlichen Pflanzenfamilien. Leipzig, 1887— 1915.1-21 В. P 1377. Karl E. Goebel (1855 —1932) morfológus, Sachs követője, a növénytest külső részeit szerveknek tekinti. GOEBEL: Grundzüge der Systematik speziellen Pflanzenmorphologie. Leipzig, 1882. P 1361. Anton Kerner (1831 —1898) a bécsi egyetem híres botanikus tanára, a növényföldrajz területén dolgozott. Fiatal korában 5 évet töltött Magyarországon s ez idő alatt beutazta csaknem az egész országot, mindenütt gyűjtve. A magyar flórát voltaképpen ő fedezte fel. Olyan elragadtatással ír a magyar pusztáról, hogy műve sokszor inkább szépirodalmi jellegű. Bécsi tanársága idején jelent meg híres műve „Pflanzenleben" címen — művében mind a mai napig talán a 21 Déri Múzeum Évkönyve 321