A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

legmegkapóbban ő elevenítette meg a növényt. A magyar botanika sokat köszönhet neki, különösen növényföldrajzi szempontból.

15 KERNER: Das Pflanzenleben. Leipzig, 1887-1891. 1-2 В. Р 1162. KERNER: Flora exsiccata Austro-Hungarica. Vindobonae, 1881 —1913. Az Osztrák Magyar Birodalom flórájának megírásához készült ez a munka, mely voltaképpen előmunkálat lett volna. Kerner halála után Fritsch, majd Wettstein fejezte be ezt a hatalmas munkát, mely 4000 növényfajt foglal magába. (Sajnos csak töredékben van a könyvtár állományában). Magyar viszonylatban a század eleje — a nemzetietlen kor — szellemi életünk legsivárabb kora. Alig pezsdült meg szellemi életünk, szabadságunkért fegyvert kellett ragadni. A szabadságharc leverése után a kegyetlen terror hosszú időre elhallgattatott mindent. Amint külpolitikai nyomásra szabadabban kezdtünk élni, a botanika területén is igyekeztünk behozni a lemaradást az eddigi eredmények átvételével. A század eleji szomorú állapotok közt jelent meg Diószegi Sámuel (1760— 1813) és Fazekas Mihály (1765—1828) füvészkönyve. Az előszó bizonysága szerint a szerzők növényhatározót akartak csinálni s egyben a „két magyar haza" növényeit ismertetni. Könyvükben Linné rendszere szerint 3161 növényt soroltak fel — ebből 2845 virágos, 316 pedig virágtalan. Sajnos a növényeknek nem közlik a lelőhelyeit — a műnek ez a legnagyobb hibája. Számszerűleg csaknem megközelítették céljukat, a baj nem a teljesség hiányában, hanem ott van, hogy sok olyan növényt jelöltek hazainak, amelyek sohasem fordulnak elő nálunk. Vajon mi lehet ennek az oka ? Ma már tudott dolog, hogy Linné Systema vegetabilium és Species plantarum с műve volt a forrásuk — ez utóbbit szinte szóról szóra lefordították. Ez a magyarázata a sok idegen növény felsorolásának. A másik ok pedig az, hogy a már eddig megjelent műveket, amelyek a magyar flórával foglalkoznak, nem nézték át. Mindent összegezve megállapíthatjuk, hogy munkájuk a kitűzött célnak nem felelt meg, de még így is szép teljesítmény és nyereség volt a füvészkönyv a magyar tudományos élet számára. A közöny miatt nem volt semmi sikerük, 1823-ban a nagyszámú eladatlan művet (2150 drb) a debreceni Kollégium vette meg tankönyv céljára.

16 DIÓSZEGI-FAZEKAS: Magyar füvészkönyv. Debrecen, 1807. P 1225. A bejegyzés szerint ez a példány Diószegi Sámuel saját tulajdona volt. DIÓSZEGI: Orvosi füvészkönyv. Debrecen, 1813. P 545. Diószegi látva a füvészkönyv sikertelen indulását, hirtelen állította össze ezt a művet a siker reményében. Haberle Károly (1764—1832) német származású, jól képzett botanikus, 1817-ben a pesti egyetem tanára lett. О a második idegen származású tudós, akiből a magyar botanika lelkes munkása lett. Egyetemi munkásságát azzal kezdte, hogy szakított Linné rendszerével s De Candolle nyomán a természetes rendszer első magyar művelője lett. Minden igyekezetével a botanikuskert fejlesztésén dolgozott s rövid idő alatt európai hírűvé tette azt.

17 HABERLE: Succinta rei herbariae Hungáriáé et Transsylvaniáé história. Budae, 1830. P 556 f. f. Kísérlet az első magyar botanikatörténet megírására. Baumgarten János K. (1765 —1843) német származású orvos és botanikus 1793-ban Erdélybe került orvosnak. Itteni tartózkodása alatt beutazta az egész Erdélyt mindenfelé gyűjtve. Utazásai közben sok eddig ismeretlen növényt fe322