A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

SCHLEIDEN: Ueber den Materialismus der neueren deutschen Naturwissenschaft. Leipzig, 1863. N 300. Theodor Hartig (1805 —1880) berlini professzor a sejt tartalmának és falának feltárása, illetve tisztázása körül szerzett érdemeket. A sejt önmagában zárt egység ugyan, azonban a szövetbe beágyazva, megvan a tartalmi érintkezés a szomszédos sejtekkel. Az érintkezés a sejt falán levő foltocskán át történik. HARTIG: Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Pflanzen. Berlin, 1843. P531. Alphonse P. De Candolle a természetes rendszer terén dolgozott — neki köszönhető, hogy a természetes rendszer helyes iránya kifejlődött. A rendszerezés szabályait olyan világosan látta, fejtegette, mint senki előtte. Az általa felépített rendszer mégis téves, mert elvétől eltérően, a főcsoportokat nem morfológiai, hanem hibásan felfogott fiziológiai tulajdonságokra építette. A növényföldrajz területén a talaj és éghajlat kérdését tanulmányozta a növények elterjedésével kapcsolatban. Megállapítása szerint a mai növényzet folytatása a számos geográfiai, geológiai és történeti változásokon át a régi növényzetnek. A növények mai elterjedése a földön, nem magyarázható a ma uralkodó viszonyokkal, annak megítéléséhez ismernünk kell a régi geológiai korszakokban élt növények elterjedését. CANDOLLE: Vorlesungan über die Botanik. Stuttgart-Tübingam, 1833. P

1496. Wilhelm Schimper (1808 —1880) az ősnövénytan terén ért el eredményeket. Félbemaradt munkája, melyet Schenk fejezett be, rendszerbe foglalva tárja elibénk az ősnövénytan tanulmányozása terén eddig elért eredményeket. SCHIMPER: Traité de paléontologie végétale. Paris, 1870-1872. 1-2 vol. P1098. A század egyik legnagyobb gondolkodója és természettudósa Charles Darwin (1809—1882). Tudományos kutatásai eredménye 1859-ben jelent meg „A fajok eredete" címen. Műve óriási feltűnést keltett és nagy vihart váltott ki, nézetei azonban ennek ellenére is uralomra jutottak. Munkája nyomán a természetszemléletben a legmélyebbre menő változás kezdődött. A csoda, az egyház által hirdetett teremtés helyét az okszerűségen alapuló természetes fejlődés váltotta fel. A fajok állandóságának és teremtésének dogmáját kiűzte a tudományos világból s helyette a fajok változékonyságát és egymásból való természetes keletkezését mutatta ki. Munkálatai nyomán a növények képletesen felvett rokonságából valódi vérrokonság s így a természetes rendszer a növényvilág származási fájának képe lett. Egyszóval Darwin új természettudományi elvet hozott a rendszertanba: a variációt és a létért való küzdelemben a természetes kiválasztódást. Alapos tanulmányozás tárgyává tette a szaporodás kérdését is, mert ez összefügg a változékonysággal, az öröklés és új fajok keletkezésével. DARWIN: Über die Entstehung der Arten in Thier und Pflanzenreich. Übersetzt von H. G. Bronn. Stuttgart, 1863. P 369. DARWIN: The variation of animals and plantes. London, 1868. 1—2 vol. P370. A XIX. századi botanika egyik kimagasló alakja Karl W. Nägeli (1818— 1891). A fejlődéstan terén Darwin híve, sőt tanainak továbbfejlesztője. A kiválasztódásnál szereplő hasznossági elvet a tökéletesedés elvével toldja meg. A fajok a bennök rejlő változékonyságnál fogva új tulajdonságokat nyerve, min320