A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Ötvös János: Híres botanikusok művei a debreceni Kollégiumi Nagykönyvtárban

ban sokat foglalkozott a sejtképződéssel s Schleidennel szemben helyes irányba (sejtosztódás) terelte a további kutatásokat. Paleontológiái kutatásai alapján, Darwint megelőzve, 1852-ben kimondotta, hogy a fajok változhatatlansága nem állhat fenn, amennyiben a geológiai korszakok folyamán élt fajok egymással szerves összefüggésben állnak, a fiatalabb faj az öregebbekből keletkezik. A sejt tartalmáról, a protoplazmáról 1855-ben kimutatta, hogy az alacsonyabbrendű állatok sejttartalmával azonos. A fosszilis növények tanulmányozása közben, mindig botanikai alapon állva, sikeresen találta meg a mostani és az egykori növények közti kapcsolatot. UNGER-ENDLICHER: Grundzüge der Botanik. Wien, 1843. P 517. UNGER: Anatomie und Physiologie der Pflanzen. Wien

—Leipzig, 1855. P 518. UNGER: Die versunkene Insel Atlantis. IL Die physiologische Bedeutung der Pflanzen-kultur. Wien, 1860. P 519. UNGER: Grundlinien der Anatomie und Physiologie der Pflanzen. Wien, 1866.

P520. Justus Liebig (1803—1873) híres kémikus a növénykémiára gyakorolt nagy hatást. A „humus" és más kétesértékű táplálkozási elméletekkel szemben védelmébe veszi Ingenhouss elfelejtett felfedezését. Kimutatta, hogy a humusz a növény táplálkozása közben nem fogy s véglegesen leszögezi, hogy a növény táplálékát a levegőből választja ki; a levegő széndioxidját alakítja át táplálékká a zöld testecskék segítségével. Kémiai munkássága a mezőgazdasági növénytanban különös jelentőségű. LIEBIG: Die organische Chemie in ihrer Anwendung auf Agricultura und Physiologie. Braunschweig, 1840. 0 668. A sejt és szövettan területén dolgozott Franz J. Meyen (1804—1840). Munkásságát bámulatos tevékenység jellemzi. A gyorsaság miatt sokszor laza az írása, művei azonban ennek ellenére is komoly értékek. A szövettant ő tette tudománnyá. A sejttel kapcsolatban vizsgálta annak falát, tartalmát, a sejtben található kristályokat, a kiválasztódásokat mint pl. gumi, olaj, gyanta stb. Tanulmámányozta a sejtközi edényeket is. A növény testében levő folyadékról megállapította, hogy az épp úgy cirkulál a növény testében mint a vér az erekben. A táplálkozás terén végzett tanulmányait a „humus" teória kísérti. MEYEN: Newes System der Pflanzen—Physiologie. Berlin, 1837—1839. 1-3 В. P 533. A növénytant modern természettudománnyá Matthias J. Schleiden (1804— 1881) tette. Ó a modern sejttan és fejlődéstan megalapítója. Filozófiai képzettségével hivatva volt arra, hogy a növénytan új útját jelölje ki. Az egész növénytant felölelő tankönyve, mely több kiadást ért meg, valóban forradalmat idézett elő a növénytan terén, nem annyira felfedezéseivel, mint inkább célkitűzésével és módszerével. Az induktív módszer bevezetésével és érvényesítésével a növénytant ő tette természettudománnyá. Kutatásait a sejttel kezdte. A sejtet a növénytest elemi alkatrészének ismerte fel s a növénytest alakulásában az első sejt keletkezésére terelte a figyelmet. Sejtvizsgálatai közben veszi észre a Brown által felfedezett sejtmag jelentőségét — ő mutatta ki, hogy az új sejtképződés kiindulópontja a sejtmag. SCHLEIDEN: Die Physiologie der Pflanzen. Braunschweig, 1850. P 381 а. г. SCHLEIDEN: Die Pflanzen und ihr Leben. Leipzig, 1852. P 1300. 319