A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Tóth Béla: Gulyás Pál (1899–1944)

minden elölről kezdődik. Egy sajátos népiességet akart megvalósítani, amely korához viszonyítva már túlhaladott volt. Az ő népiessége már a nép körében is legfeljebb csak hagyományként, vagy a folklore-ban bebalzsamozva élt. Az ő kora igazi népiességet már Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József képviselte. Gulyás Pál látta ezt a népiességet is (Fény esett a parasztba, Veres Péter), de igazi hazája a népfölötti népiesség, a mítoszok világa volt. S itt rejlett legnagyobb tévedése, amely bármennyire sajátos természetéből és a kor szorításából következett: mégis csak egy hibás, zsákutcába vivő harmadik út légvárépítő kísérletét jelentette. Ezért maradt jóformán magára már kortársai között, s ezért nem találta meg máig sem a költői értékének megfelelő helyet az utókor ítéletében sem, pedig ebben a sajátos gondolkodást, új mítoszt teremtő lázában egy olyan új, illetve ősi költő-típust hívott életre, amelynek nincs párja irodalmunkban, s amelynek nyomán olyan költők indultak a maguk távlatai felé, mint pl. Juhász Ferenc. 299