A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Tóth Béla: Gulyás Pál (1899–1944)

Könnyű annak, kinek nincs lelke, lépni, kevélyen és elszántan az ágyúk dörgése között, a háború vak viharában, sárban taposni, agyra lépni, meszet önteni, haragos tusák után vérre és észre, az őrültség lángtarajos forgatagában. . . Könnyű annak, akit a lélek nem emel, kit nem vonzott soha a Hold még, ez a földöntúli teher. (Utolsó ige) „Holdnak, mint minden jó vitéz" — mondotta a Gulyásnál sokkal keményebb, harcosabb Ady is. Gulyás számára csak a menekülés maradt az „Ideák" gyógyító világába. Hogy ezzel a menekülési hajlammal nem állt magában kortársai között sem, példának hadd idézzem ide Illyés Gyula Vigasz с versét: A fürdőkádban átölel a víz, Egy lételőtti boldog korba visz. Az elme romlott, csüggedt, hontalan. A bőr emlékezik még boldogan. * Magányom szóval fel nem oldhatod. Ki vagy, mi vagy ? — csak tárd ki két karod. Társává az tesz, az segít, aki hogy ember lettem, elfeledteti. * Nekem tűz, víz kell, biztos őselem. Hát ments ki innen s jöjj te is velem az ősi tájra, mit a szerelem nyit bennem néked és benned nekem. A gulyási költészet idealista költészet. Ez az idealizmus azonban ne téveszszen meg bennünket. Igaz, hogy amit ő „Ideá"-nak, „Eszmé"-nek nevez, elsődlegesebbnek, fontosabbnak tartja a jelenségnél, de nem a létnél. Csak a puszta, mechanikus létezést, ami csak önmagáért van, nem fejez ki semmit, fantom, üres forma, üres szó, azt nem becsüli semmire, annak fordít hátat. Az „Ideá"-kat egyébként sem kívülről viszi bele a dolgokba, azok nem elvont, logikai tényezők. Tulajdonképpen a kezdettől működő nagy öntudatlan erőket érti rajtuk, a természet egyetemes erőit, amelyektől, úgy érzi éppen az öntudat szakított el bennünket. Ideáival ide, ezeknek a személytelen erőknek végtelen áramforrásaiba akarja bekapcsolni a létet, az embert, vissza a természet nagy édesanyai melegéhez. Ez a költészet haladó, amennyiben a fasiszta kortól való elfordulást, sőt azzal való nyílt szembeszegülést jelent, nem haladó azonban abban, hogy téves irányban indult: visszafelé. Visszafelé: időben és gondolkodásban. Gulyásnál 298