A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Tóth Béla: Gulyás Pál (1899–1944)

Tóth Béla Gulyás Pál (1899-1944) A költő útja harc önmagáért a kor, a környezet ellenében vagy annak segítségével. Boldog az a művész, akinek kora kezére dolgozik. О a mesék harmadik fiúja. . . — De talán még boldogabb az, akinek a kor ellenállásával szemben sikerül kivívnia a maga útját. Gulyás Pál ez utóbbiakhoz tartozik. Legalább is a maga és egy elég tág kör számára, akik vele és művével tartósabb érintkezésbe kerültek, sikerült fölébe kerülnie a két világháború közti kor ferdeségeinek, s ha a korai halál meg nem akadályozza, talán még messzebbre is eljut, hisz azok közé a szellemek közé tartozott, akik szakadatlan iramban törnek előre az „Értől az Óceánig". Gulyás Pál költészetét bizonyos kettősség jellemzi, kettősség a fejlődésben, de alkatilag is. Már Balogh László megállapítja 1947-ben írott tanulmányában (Vándortűz, 6. sz. 76. 1.), hogy „Félig-meddig származása is, de főként tanulmányai, hivatása Babits felé húznák Szabó Lőrinc mellé; elhatározása meg a nép, helyesebben a mítosz felé." Valóban: Gulyás Pál tanár, s apja, Gulyás István is az volt, de az apa 15 éves koráig tiszadobi parasztgyermek volt, akit csak a véletlen segített be a sárospataki Kollégiumba, s a családban elevenen élt a népi eredet tudata (A naptalan ház, Somodi Borbála), de a nép felé vonta a költőt maga Debrecen is, a „harmadik falu" — ahogy ő nevezte —, melyben szinte egész életét leélte. Itt végezte gimnáziumi tanulmányait a Református Kollégiumban, itt volt. egyetemista, és tanár az „inasiskolában". Saját útjának kiharcolásában valamennyi tényező: műveltsége, származása, környezete és kora egyként szerepet játszott hol hátráltatólag, hol segítőleg, s küzdelmük főleg fejlődésére nyomta rá bélyegét. De ez ellentéteken kívül egy másik kettősség is található Gulyás Pál költészetében. Megjelenése első percétől kezdve van benne valami, ami a nagy elvontságok, végső eszmék felé húzza, de ugyancsak ott található az élet ezernyi apró, bájos, vagy nyers, vad tényeinek friss, csodálkozó, ámuldozó észrevétele is. Ez pl. életében úgy jelentkezett, hogy a magas irodalom, a nagy eszmék szinte prófétai ihletésű hordozója mellett folyton ott volt egy kamaszos valaki, aki mindig örömmel élvezte az élet nyers, kiérleletlen ízeit, jelenségeit, akár a hadházi cigányok „rókatánc"-áról volt szó, akár „inasai" tomboló megnyilvánulásairól. * * * Már az első Gulyás-kötetben, az 1923-ban Juhász Gézával együtt kiadott „Testvér-gályák"-ban, egy olyan költő mutatkozik be, akit sajátos gravitációja jobban vonz a halálhoz, mint az élethez, közelebb visz az éjszakához, mint a 281