A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Lengyel Imre: Wilh. Egger pinxit 1825 – A Lilla arckép festőjéről

tetése érdekében, s csakhamar úgy ismerik mint aki „a Pestalozzi dolgaiban tapasztalt ember."

15 Közben állandó kapcsolatban van Pestalozzival és körével, továbbra is melegen tartja Egger Magyarországra jövetelének ügyét. Ebben 1812-ben történhettek fejlemények; talán ezért említi ezt a dátumot Váradi Szabó János, amikor a Nevelés Emléklapokban Egger Magyarországra való érkezéséről ír.

16 Feljegyzését a többi Pestalozzi-kutatók átvették, s egyéb adat híján ezt az időpontot közölték tanulmányaikban. E sorok írójának sikerül kétségtelenül megállapítania

17

, hogy Egger csak Váradi Szabó Jánosnak 1813. áprilisában küldött levelére és az ekkor kapott 674 svájci frank összegű útiköltség megérkezése után szánta rá magát a magyarországi útra éspedig anélkül, hogy az általa közölt feltételek rögzítése és jóváhagyása az akkori postai nehézségek miatt írásban és véglegesen megtörtént volna. Ez is mutatja, milyen határtalan bizalommal lehetett Egger magyar barátja, Váradi Szabó iránt. Utazásával kapcsolatosan is Váradi Szabó adott részletes tájékoztatást. Müncheni szállását összeköttetései révén igyekezett biztosítani. Amint levelezésükből kiderül, Egger elutazására különböző okok folytán, de legfőképpen Pestalozzinak két hetes zürichi útja miatt csak máj. 26-án került sor. Jellemző Egger művészi szemlélődő természetére, hogy gyalog indult útnak honfitársával és legbizalmasabb barátjával, Ramsauerrel, mert útközben a svájci táj szépségeiben kívánt gyönyörködni. Poggyászát előre küldte Lindauba. így aztán még több mint három hetet töltött svájci földön, s ebből négy napot szüleinél. Lindau után még München következett, amelynek lakosairól nem nagy lelkesedéssel ír. Innen négy napos tartózkodás után vízi úton kíván tovább utazni, az Isaron és a Dunán nyolc nap alatt akarja elérni Bécset; a vízi utat sokkal változatosabbnak tartja a postakocsin való utazásnál. 1813 őszén kezdte meg a két Pestalozzi-tanítvány, Váradi Szabó János és Wilhelm Egger a Miskolc közelében levő Alsózsolcán a két Vay-fiú, Miklós és Lajos nevelését. Az akkor legkorszerűbb módszerrel oktató nevelők munkájának csakhamar híre megy az egész országban. Segít ebben Kazinczy Ferenc, aki 1815. jún. 2-án kelt levelében Kölcsey-nek is beszámol Váradi Szabó és Egger fáradozásainak szép eredményéről.

18 Milyen nagyra becsülte Kazinczy a két kiváló nevelő ismeretségét és barátságát, kitűnik 1815. dec. 13-án kelt leveléből: . . . ,,Nekem még eggy nagy, eggy kedves ideám van, 's az ez: Ha én innen gondolatban eggy utat teszek alig talál pontot a'hol mulatni akarjon, 's melly jól esik osztán, midőn Zsolczán belopóskodom látatlanul két olly nagyságú emberhez, mint a' két nagy testvér | id. Vay Miklós és Vay József '|, — eggy olly nagyságú Asszonyhoz, mint az eggyiknek imádást érdemlő hitvese | id. Vay Miklósné, szül. Adelsheim Johanna] — 's ismét egy harmadik szobába, 's ott Szabót látom 's Szabó előtt a' Kazinczy levelét, azt látom hogy ez minden tanú nélkül, elő elő veszi a' levelet, 's a' két lélek egymásba csap, mert egymásban leli magát — 's a* negyedikben Eggert, a'ki fest vagy festést csudál — . . ."

19 Egger az új környezetben a nevelői munka mellett igyekszik időt szakítani az önképzésre. Ehhez Váradi Szabó szívesen nyújt segítséget olyan formában, hogy részben Kazinczy tanácsait kéri megfelelő művészeti könyvek beszerzésénél, illetve kölcsönzésénél, részben maga is tanácsot, sőt könyveket ad neki olvasásra. Kazinczy, az esztétikai műveltség nagy terjesztője természetesen szívesen áll nagyrabecsült barátja rendelkezésére, s ugyanebben a levélben ilyen útbaigazítást ad: „Az Úr által jelentett szükségre legjobbnak látnám ha Egger Úr a' Winckelmann' Munkájival ismerkednék még, és meghozatná a' Landon' französische Kunst Annál-jait, mellyeket privatus ember erszénye is elgyőz mihelytt az arany ára kisebb lesz. Nékem talán öt Jahrgang volt meg; a' könyvek kölcsön vevőji a' kincsemtől is megfosztottak. In 8° van a' könyv nyomtatva, 's a' rezek 262