A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Komoróczy György: A gazdasági élet első hónapjai a felszabadult Bihar megyében (1944. november–1945. március)

tözködési viszonyok között káros hatást gyakorolhattak az egészségre is. Nem kisebb súlya volt annak sem, hogy egyes csoportok közmunkák ürügyén lakóhelyüktől messzekerültek, és nem egy esetben csak hónapok, vagy évek múlva térhettek vissza otthonukba részben rosszakaratú és kivizsgálatlanul maradt feljelentések folytán, részben pedig helytelen intézkedések eredményeként. Mindezekre tekintettel a közmunkarendszer egészének megítélésénél egyaránt értékelni kell a pozitív és a negatív mozzanatokat. De a két oldal összehasonlítása az akkori viszonyok között mindenképpen a közmunkák előnyeit állítja előtérbe, miután azok szükségessége vitán fölül állt. Nyilvánvaló, hogy a közmunkák teljesítése az egész ország javát szolgálta, míg a hátrányos mozzanatok csupán egyes személyeket érintettek. Az akkori történelmi helyzetben nehéz volt összhangot és egyensúlyt teremteni a közösség mindenkori és az egyén mindennapi érdeke között. Ebből a tényből adódtak az ellentmondások. E rövid kitérést a munkaerő biztosításának kérdése indokolta, amely különösen abban a korban játszott döntő szerepet, amikor a gépi felszerelés és a technikai ellátottság egészen alacsony színvonalon állt. A közmunka megszervezése már 1944 nov. 16.-án megindult.

42 Jellemző erre Biharkeresztes község elöljáróságának november 21-i jelentése, amely szerint „a mezőgazdasági termények betakarítási, valamint az őszi szántási-vetési munkálatok ellátását jelenleg is akadályozza az, hogy a katonai parancsnokság az összes kézi napszámosokat és igaerőt majdnem állandóan igénybe veszi közmunkák céljaira. A 640 igavonó állatból mindössze 158 áll rendelkezésre, ami 79 igának felel meg." A főispán e jelentésre november 26-án nagyon reálisan azzal a felhívással válaszolt: „igyekezzék (ti. a főszolgabíró, — kiemelés K. Gy.) a rendelkezésre álló igaerőket gazdaságosan kihasználni és ahelyett, hogy fegyverhasználati engedélyt kér a polgárőrség részére, inkább építsék ki a legmelegebb együttműködést az ott állomásozó parancsnoksággal, amelytől azután az igaerő és kézierő rendszeresebb elosztását is kérheti."

43 Valóban: Zöld Sándor főispánnak volt igaza, mert a közmunka elrendelése végül is a járás összlakosságának érdekeit szolgálta. Egyébként a fegyverhasználatra vonatkozó utalás a főszolgabírónak egy korábbi előterjesztését teszi bírálat tárgyává. A fentihez hasonló szellemben intézkedett az alispán is dec. 14-én, külön figyelmeztetve az elöljáróságokat, hogy „személyválogatás nélkül" tegyenek eleget a közmunka utasításnak; ha valakit a megyei székhelyközségbe, Berettyóújfaluba, idegen helyről hívnak be, a behívottak már reggel 7 órakor kötelesek megjelenni; a távolmaradókat szigorúan meg kell büntetni.

44 A közmunkák elosztása körül már az első hetekben visszaélést követtek el egyes elöljáróságok. Az alispán dec. 19-én felhívta erre a figyelmet, elrendelve,, hogy „a gyengébb testalkatú és beteg embereket a nekik megfelelő munkára ossza be" az elöljáróság. Különben maga az elöljáróság tagsága is köteles volt közmunkára jelentkezni.

45 A helyes munkabeosztás és az arányos nyilvántartás céljából 1945 jan. 4-én még a felmentettekről is „Munkalap" felfektetését kívánta meg a főispán. A férfiak 16-70 éves korhatár, a nők pedig 18—60 éves koruk között voltak beoszthatok.

46 Az igénybevevők részéről felmerülhető hatalmi túlkapások meggátlására a főispán 1945 jan. 15-én tájékoztatta a berettyóújfalui főszolgabírót arról, hogy „a helybeli orosz parancsnokság által naponként igényelt munkásokon felül senkinek, tehát semmiféle más orosz hatóságnak sem adható munkás s az ilyen 207