A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Komoróczy György: A gazdasági élet első hónapjai a felszabadult Bihar megyében (1944. november–1945. március)

sokból, amelyek átmenetileg a mezőgazdasági munkásokra is kiterjedő hatáskörrel rendelkeztek.

37 Sajnos, a megszervezett bizottságok nem tudtak mindenkor élni törvényben biztosított jogaikkal. Ezért fordulhatott elő, hogy pl. a szeghalmi „hónaposok" a sarkadi cukorgyártól márc. 23-án sem kapták meg 1944. évi járandóságukat, holott a „Magyar Föld RT" nevű béruradalomban a gyár részére dolgoztak.

158 Korán felmerült annak igénye, hogy a mezőgazdasági dolgozók ügyeinek intézése céljából önálló mezőgazdasági munkabérbizottságok alakíttassanak. Az ilyen irányú rendelet egyik kezdeményezője 1945 márc. 5-én a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara volt. Még aznap megszületett a 31374/1945. FM sz. rendelet a mezőgazdasági munkabérek megállapítása és munkabérbizottságok szervezése céljából. A rendelet több kiegészítés után ápr. 9-e táján érte el a kívánt eredményt, amikor községenkint megalakultak a bizottságok, melyeket mindenütt egy-egy megyei bizottság irányított.

39 A munkabérek szabályozása, valamint az elmaradások kifizetése annál sürgetőbb feladat volt, mert a mezőgazdasági termelést visszavetette a bizonytalan bérhelyzet s szinte lehetetlennek mutatkozott munkások toborzása. Hiába rendelte el a FM márc. 23-án, hogy a tavaszi munkákat kézierővel is biztosítani, a munkafegyelmet pedig minden eszközzel szigorítani kell, véglegesen ez a probléma is csak a földreformmal összefüggésben oldódott meg, amikor a termelési bizalom és kedv kezdett megszilárdulni. Az FM 32400/1945. III. 23. sz. rendelete az éves cselédek további szerződési kötelezettségét írta elő, ez pedig bizonyos feltételek mellett a munkavállalás kényszerét vonta maga után. Az újonnan földhözjuttatottakat a rendelet kiemelte a kényszer alól, ha a juttatás tényét jún. l-ig bejelentették.

40 A rendelet alapján végrehajtott munkaerőelosztásról a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara folyamatosan jelentést tett.

41 A Munkaerő biztosításának problémaköre szorosan összefügg a közmunkákkal, melyek kihatottak a falusi termelőtevékenységre. Előre kell bocsátani, hogy a közmunkák irányítása a szovjet katonai parancsnokság kezében összpontosult, de a létszám biztosítása a magyar polgári hatóságok feladata volt. A közmunkák akkor megkövetelt elvégzése nem vizsgálható egyetlen nézőpontból kiindulva. Határozott tény, hogy közmunkák nélkül nem lehetett volna előre lendíteni sem a közlekedés újjászervezését, sem az ipari, vagy mezőgazdasági termelést; nyilvánvaló, hogy közmunkák helyezték kezdetlegesen használható állapotba az utakat; közmunkák révén állították helyre a vasutak egy részét; közmunkások segítségével szerelték fel a villanypóznákat, építették meg a szükséghidakat, fékezték meg a folyók áradását, takarították be a termények egy részét, helyreállítottak épületeket, szabaddá tettek raktárakat stb. Nagy jelentőségük roppant pozitív erőfeszítésben jutott kifejezésre, s ez az erőfeszítés vitathatatlanul az élet, vagy ha úgy tetszik: közvetlenül a lét anyagi feltételeit állította előtérbe. Közmunkák nélkül semmiféle nagyobbszabású és közérdeket szolgáló tevékenységet nem lehetett elképzelni. Megszervezésük tehát a forradalmi átalakulás kezdeti szakaszának 1944/45 fordulóján grandiózus tette volt és átmenetileg nélkülözhetetlen eszköz a romeltakarítás és az újjáépítés érdekében. De ugyanakkor szembetűnnek a közmunkák negatív vonásai is: más irányban kötötték le városban és falun egyaránt a termelő munkaerőt; kivételezések érvényesültek, melyek sokszor magát a társadalmi jogérzéket sértették. Ezek a kivételek, sajnos, legtöbbször a volt uralkodó osztály tagjai javára mutatkoztak. A közmunkák különben nagy anyagi megterhelést jelentettek, s az akkori téli öl206