A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

Az alig két hónapja működő színházban az igazgató a büfé feletti helyiséget táncteremnek kívánta felhasználni, és ezért asztalosokat fogadott lepadlózására. Részükre a színház keletre néző egyik első emeleti öltözőjét jelölte ki az igazgató asztalosműhely céljára. A rendőrkapitányi jelentésből kitűnik, hogy az itt dolgozó három asztalossegéd ebédidő alatt elaludt, a felgyűlt forgács a kályhából kipattanó szikrától 1865. december 27-én délután 2 órakor meggyulladt, és pillanatok alatt az egész helyiség lángba borult. Csak a tűzoltók gyors közbelépése mentette meg az épületet, de így is kárt okozott a tűz. Az ablakok összerepedeztek, a padló ,,nagy helyen megperzselődött". A hatóság eljárást indított az igazgató ellen és a tanács a vizsgálat alapján 1866. január 9-én megrovásban részesítette az igazgatót. Bár a keletkezett tűz emberéletet nem veszélyeztetett, sem komolyabb anyagi kárt nem okozott, de a famennyezetekkel készült színházépületben komoly figyelmeztetésül szolgált. Felállítottak egy állandó tűzrendészeti bizottságot, mely havonta szemlét tartott a színházban és a hiányosságokat, vagy a tűzveszélyes felszereléseket azonnal pótoltatta, javíttatta vagy használatukat eltiltotta. E bizottságnak később igen fontos feladat jutott, mikor a nagy színháztüzek hatására az óvóintézkedéseket kellett kidolgoznia és végrehajtatnia. Bár az épületben már az előadások folytak, a tanács gondja nem szűnt meg, mert az építés költsége még korántsem volt kiegyenlítve.

31 A részletek törlesztése még 1867 májusáig tartott. A színház építésével a város háztartására nehezedő teher azonban nem kedvetlenítette el a város vezetőségét, és már 1866. január 9-én Kerekes György bútorkereskedőtől a színház részére egy kerevetet, két kétkarú és két karosszéket vett 100 forint összegben. Sőt a színház udvarára Sztiberny Lajos debreceni rézöntő mesterrel egy felső „czifra csővel készült" szivattyús kutat fúratnak 128 osztrák forint értékben. Erre a kútra a tűzbiztonság szempontjából volt szükség. Minthogy a színház megközelítését a Csapó utca felől is biztosítani kellett, a csizmadiaszín udvarán keresztül egy 100 öl hosszú, 3 láb széles téglaburkolatú gyalogjárdát építettek. Ez az átjáró 1944-ig állott fenn, amikor is a háborús események során a csizmadiaszín épülete elpusztult és helyén utca nyílt. De nemcsak a beruházásokkal, hanem a színjátszás mindennapi gondjaival is foglalkozott a színigazgató lemondásával új j áéledt Színügyegylet. A vezetés törvényességének biztosítására elkészítették a színügyegylet alapszabályát, melyet a Belügyminiszter 9231 szám alatt Budán 1867 június 24-én jóváhagyott. Az egylet első elnöke Csanak József volt, ki már eddig is nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatta a színészetet. Mint már korábban említettük, a színjátszás Debrecenben újra kedvelt lett a nép körében az új vezetőség irányítása alatt. A színháznak már komoly értéket jelentő díszletraktárát továbbfejlesztették. Alig három évvel a színház megnyitása után megállapították, hogy a színpad mögötti, úgynevezett kis színpad nem tudja befogadni a felhalmozódott díszleteket, ezért a tanács a színügyegylet javaslatára egy nagy díszletraktárt és fölötte festőtermet építtetett 1869-ben, de most már Varga Ferenc debreceni építőmesterrel, ki kedvezőbb ajánlatot tett az építésre.

32 A díszletraktár a kisszínpadhoz toldalékként csatlakozik. Külső megjelenésében megegyezik a színház leegyszerűsített hátsó homlokzatával. A felső részen kialakított festőterem bejáratát az emeleti öltöző folyosóról biztosították. A díszletek fel és leszállítását a kisszínpadra nyíló nagyméretű ajtón keresztül oldották meg, csiga segítségével. A festőterem megvilágítására az enyhe hajlású bádogfedélen képeztek ki tetőablakokat. 181