A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

Ft-ot visszatartottak, mivel az általa készített — addig ismeretlen — szerkezettel szemben bizalmatlanok voltak. A felszerelés a kívánalmaknak megfelelően jónak bizonyult, és 1936-ig állott fenn változatlanul a színház használatában. Minthogy majdnem kizárólag fából készült minden alkatrész, az igen tűzveszélyes volt. A készítésének idején az ország vidéki színházainak felszerelése között ez volt a legkorszerűbb. A zsinórpadlás bonyolult csigarendszerét a megerősített fedélszék gerendáira szerelte fel igen szellemesen. Időközben elkészült és működésbe lépett a Debrecenben épült Légszeszgyár, így az új létesítményt megbízták a színház gázvilágításának elkészítésével. A gázvilágítás alkalmazása a színházban mérföldes lépést jelentett előre az eddig használatos kőolaj (petróleum) lámpa és faggyúgyertyával szemben. A nézőtér felett elhelyezett hatalmas gázcsillár még ma is használatban van, villanyvilágításra átszerelve.

23 A színház belső kiképzésének kialakítására Szkalnitzky Antal különös gonddal őrködött. Az 1860-as évek új áramlatának megfelelően a romantikus stílust alkalmazta díszítéseinél és ezt a jelleget egységesen meg is valósította. Az egyes művészeket és iparosokat mint tervező valóban irányította és munkájuk megmaradt részeiből a létesítmény iránti odaadó szeretet sugárzik ki még ma is. A színház építésének idején igen népszerű volt a karcsú öntöttvas oszlop, mint új anyag használata, amelyet a tervező igen előnyösen tudott stílusába beépíteni. Ugyanis a páholy és erkélysorok tartására emeletenként jellegzetes, eltérő kiképzésű öntöttvas oszlopokat alkalmazott, melyeknek díszes fejezetét bíborpiros és arany színezéssel látta el. Bár a kormányszék előírta, hogy a vállalatba adandó munkákra a város minden esetben tartson versenytárgyalást, vagy más úton ajánlatokat szerezzen be, ami kellő összehasonlításra, ellenőrzésre ad lehetőséget, a tanács mégis a kivitelezést végző művészeket és mestereket saját kiválasztása alapján kérte fel, mivel így akarta biztosítani a színház munkáinak lehető legjobb kivitelét. így az egyik legfontosabb díszítő munkára, a külső és belső szobrászati kiképzésekre Marschalkó János szobrásszal kötött megállapodást, kinek neve akkor már ismert volt munkáiból. О készítette a Lánchíd oroszlánjait, valamint a debreceni 1848—49-es hősök emlékművét, a lehanyatlott zászlón fekvő oroszlánt. Az épület homlokzatán kialakított íves lezáródású falfülkékbe hat magyar író szobrát, az attika két bástyájára pedig allegorikus női szobrokat készített egyenként 300 forintos tiszteletdíjért. Budapest után a debreceni színház az első vidéki profán épület, melyen ilyen dús szobrászati díszítést alkalmaztak. A színház baloldalán alul Petőfi Sándor, felette Kazinczy Ferenc, az oldalsó bejáró felett Vörösmarty Mihály, jobboldalon pedig Csokonai Vitéz Mihály, felette Kölcsey Ferenc, és az oldalbejáró felett Kisfaludy Károly szobra nyert elhelyezést. A főhomlokzat sarokbástyáján Melpomenét és Terpszichorét mintázta meg realisztikus ábrázolással, magyaros ruhában. A nyolc szobor készítése bizonyára nagyobb megterhelést jelentett Marschalkó Jánosnak, mert azok mintázása, illetve faragása nem volt kifogástalan. A puha homokkőből készült szobrokat már az 1920-as években Némethy László debreceni szobrásznak kellett javítania, az idő behatására annyira pusztulásnak indultak. A két felső allegorikus szobrot 1956ban, a többit pedig 1960-ban a múzeumi kőtárba kellett megőrzésre elhelyezni, és helyette új szobrokat felállítani.

24 Marschalkó János a szerződéses határidőre a belső szobrászati munkával, az egykori feljegyzések szerint a tanács teljes megelégedésére elkészült, és az a mai 12 Déri Múzeum Évkönyve 177