A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

napig majdnem változatlanul fennáll. A munkák előhaladásának megfelelően a tanács részletfizetéseket teljesített a szobrásznak, de a végső elszámolás csak 1866. november 27-én történt meg

25 annak ellenére, hogy a végzett munka ellen a használatban kifogás nem merült fel. Hasonló módon kérte fel a tanács Telepy Károly festőművészt a színház előfüggönyének tervezésére, majd készítésére. A színházi bizottmány megbízásából Szerdahelyi Kálmán folytatta a tárgyalásokat. A művész elgondolása szerint az előfüggönyre „hét elhunyt jelesebb színészeink arcképei, úgymint: középen Kantomé, továbbá Szerdahelyi József, Megyeri, Fáncsi, Lendvay, Szentpéteri és Udvarhelyi Miklós" arcképeit helyezi el a felső részen. „A függöny közepén levő alak, mely részletesen is ki van vive Szibillát képezi, mint általános jelvénye a színészetre vonatkozólag. A terv rajz ára 120 ft." Levele további részében leírja, hogy a függönyt keskenyebbre és rövidebbre kellett vennie, mivel Mühldorfer a színpad nyílást időközben megváltoztatta „minek következtében ismét újat kellett csinálnom, mely idő alatt a színház stíljével is határozottabban tisztába jővén, második terv rajzom ahoz alkalmazva lett elkészítve."

26 A Telepy tervét változtatás nélkül elfogadták, és a város elkészíttette, a hét színész arcképét egyenként 36 forintos tiszteletdíjért, s ezek jelenleg is a színpadi előfüggönyt díszítik. Nagy kár, hogy a Szibillát ábrázoló függöny a háborús események következtében nyomtalanul eltűnt. A belső díszítő-festő munkát Teuchert Károly budapesti akadémiai festő végezte 3168 Ft 89 krajcár vállalt összegért.

27 E díszítő festés egy része megmaradt, s az 1960-ban végzett nagytatarozás alkalmával felújították. Legnagyobb része azonban, mint a páholyok mellvédjein alkalmazott díszítés, teljesen elpusztult, mivel korábban átfestették. Megmaradt a nézőtéri mennyezet díszítéseken kívül a jelenlegi büfé mennyezet festése is, mely 1960-ban felújítva egyik dísze a színháznak, illetve belső kiképzésének. A nézőtér mennyezetének díszítése általában változatlan maradt, csak a négy körívbe foglalt emblémát festették újjá, valamint a színpad előtti mező ékítményt, mivel az eredeti időközben teljesen elpusztult. A nézőtér eredeti díszítő festése Szkalnitzky utasításának megfelelően a romantikus jelleg formanyelvének felhasználásával készült a színház kívánalmainak megfelelően aranyozva. A büfé mennyezetén magyaros motívumok felhasználásával alakították ki a nagyon hatásosan tagolt kazettás mennyezet díszítés sét. Az egész díszítő minta eredetileg sötétebb tónusú színnel kontúrozva volt, ami a felújításnál elmaradt. A páholyok és erkélyek mellvédjeit tagozott deszka borítással látták el, és azon Schweiczer János debreceni kárpitos „lószőr töméssel piros bársony könyöklő borítást készített." О végezte a nézőtér belső tapétázását is. Ezek a létesítmények időközben elpusztultak, és csak több mint 5000 Ft összegű kárpitozási munkából tudunk következtetni, hogy megfelelő alkalmazásával nem fukarkodtak sem a tervező, sem a tanács. Ha lassan is, de a színház építése közeledett a befejezéshez, és gondoskodni kellett az eddig rendezetlen telek körülkerítéséről. Minthogy az évszázadok során kialakult telekhatárok nem mutattak összefüggő vonalat, a szomszédos telektulajdonosokkal egyezséget kötött a város, és a színház telkét közel téglalap alakúra szabályozta, és téglafallal építette körül. Hátra volt még az utcai kerítés kialakítása. Itt egy díszesebb vasrács kerítést kívánt a város készíteni, mely méltó legyen a színházhoz. A meghirdetett versenytárgyaláson a Debrecenben létesült Légszeszgyár adott előbb ajánlatot „minden egy lábnyi rácsozatért 21 Ft-t köve178