A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965 (Debrecen, 1966)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A debreceni Csokonai Színház 100 éves történetéhez

előbb oly szép sikerrel működött. (Maga Éder a társaság egy részével Kolozsvárra ment). Ekkor gyönyörködhetett a debreczeni közönség azon kor első magyar énekesnőjében Dérynében, Páli, Szentpéteri, Szerdahelyi, Egressi és másokban."

6 Ezekről az időkről később 1887 március 17-én Telegdi László színházi felügyelő jelentést írt „A magyar operai előadások keletkezése és első művelői" címen, melyben így emlékezik meg a színjátszás helyiségéről: ,,E társaság 1828 év végén Debreczenbe érkezett és itt maradt 1829 évi tavaszig. Debreczenben azon időben, a mostani kaszinó helyén állott a színház Czegléd (Kossuth) és Piacz utczák szegletén. Itt egy több száz éves, már meglehetősen elsüllyedt ódon emeletes ház állott ; földszinti részén sós és vasas, s kalmár boltok sorakoztak egymás mellé, az emeleten az Auer ház felől szűcs-szín, a kis templom felől a színház terült el. — Az épület tetőzete zsindely volt; s ez alatt nem lévén az üreg lepadlásolva, megtörtént nem egyszer, hogy a hózivatar behordta a havat. — A színtársulat a következő elnevezés alatt játszott Debreczenben: „Nemzeti Énekes és Színjátszó Társaság". A régi Varga-szín épülete időközben annyira elavult, hogy 1835 tavaszán az új színtársulat már nem tudta az előadásait benne megkezdeni, ezért Piacz utcán, a mellette létesült új Fejérió vendéglő nagytermét vette bérbe. A Vargaszínt a város később 1843-ban értékesítette és az eladási árát 12 009 forintot mint az állandó színház építésének alaptőkéjét elhelyezte a város házipénztárába. A város elöljáróiban a nemzeti színjátszásnak Debrecenben való megjelenésétől kezdve állandóan élt a színház épület létesítésének gondolata, amit az alaptőke létesítésével láttak megvalósítottnak. A Fejérió vendéglő nagytermének bére azonban igen magas volt a színjátszó társaság anyagi erejéhez mérten, és ezért gondoskodni kellett egy alkalmasabb helyiség biztosításáról. Nánássy Gábor debreceni tanácsnok sietett akkor a színjátszás támogatására és a Harminczados közön, jelenlegi Batthyány u. 17 —19 sz. alatt álló lakóházának udvarán a magtárat átépítette színház céljára. 1835-ben már így jelent meg az új színház megnyitására készített színlap: „Debreczen. Szombaton 1835. augusztus 1-ső napján nyittatik meg Tekintetes Nánássy Gábor tanácsnok úr által a harminczados közre ható tulajdon udvarán épített új színház. Mely alkalommal az előadást megnyitja egy alkalmi díszítményes képezet Prológgal, és Kisfaludi Sándornak Adja Isten, hogy a magyar kezdetű népénekével. Ezt követend Mátyás király Pozsonyban vagy a féltés gyötrelmei. Eredeti vígjáték 3 felvonásban, írta Kovács Pál."

7 Az új színházépület azonban csak szükségmegoldás volt és nem elégítette ki sem a színészek, sem a közönség várakozását. Ezt legjobban tükrözik a küldött felterjesztések, amelyek panaszosan említik meg, hogy jó színészek csak azért távoztak el, mert az egészséget veszélyeztető színházat ki nem állhatták, hogy a színházba kevés ember fér, még ha zsúfolva van is, nem több 3—4 száznál. A panaszra volt is elég ok, mert az egykori jelentések szerint „a Nánássy féle színházba a bemenetel lépcsőn történt, de nem fel, hanem lefelé, mert az épület színe alacsonyabb volt a föld színénél 2 lábbal; csupán a színpadi része volt deszkával fedve, a többi rész padozatlan állott, és télen a hideg, nyáron a meleg miatt kiállhatatlan volt. Igaz, hogy nyáron az előadások jó időben az udvaron tartattak a szabad ég alatt, de itt is minden nagyon falusi módon volt összeszerkesztve."

8 Erről az épületről terv vagy rajz nem maradt fenn, de kiképzéséről és méreteiről a leírás alapján megfelelő képet tudunk szerezni. 166