A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

JEGYZETEK 1 Ferenczi I.: Bocskai István és szabadságharcának emléke a néphagyományban. Déri Múzeum Évkönyve 1960—1961. (Szerk.: Béres A. Debrecen, 1962.) 215—231. Id. főképpen a 215-217. 2 A személyhezkapcsolás, lokalizálás és datálás csak egyik, s nem is abszolút érvényű vonása a mondának. Vö. Röhrich, L.: Märchen und Wirklichkeit — Eine volkskundliche Untersuchung Wiesbaden, 1956. 12. A műfaji értékelést egyébként a 3. közleményben nyújtjuk. 3 Ferenczi, I.: Die hussitische Überlieferung in der Volkstradition. Slavica, III. (Szerk.: Sulán, B.) Debrecen, 1963. 115 —130. Bővebben: Műveltség és Hagyomány, V. (Szerk.: Gunda B.) 1963. évi kötetében magyarul. Sajtó alatt. 4 E sorok írója tervbe vette s már megkezdte a török hagyománykör összefüggő feldolgozását. 5 A földrajzi távolság érzékeltetésére elegendő a délszláv hősénekek, dalok, mesék, mondák, szokások és hiedelmek török-reminiszcenciáira utalni, s északi irányban a cseh-morva népterület török vonatkozású néphagyományát látni: Procházková, H.: A török a cseh-morva népköltészetben. Filológiai Közlöny, I. (1955.) 509—520. 6 Tanulságos kísérletek mesei és mondai vonatkozásban: Bausinger, H.: Lebendiges Erzählen. Studien über das Leben volkstümlichen Erzählgutes auf Grund von Untersuchungen im nordöstlichen Württemberg. Tübingen, 1952. Inaugural-Dissertation, Maschinenschrift: 7—9. lapokon kifejtett álláspont különösen. Schmidt, Fr.-W.: Die Volkssage als Kunstwerk. Eine Untersuchung über Formgesetze der Volkssage. Niederdeutsche Zeitschrift für Volkskunde, 7. évf. (1929.) 129—143. és 230—244. s elsősorban a 130 —131. lapon nyújtott tájékoztatás. Moser, H.: Volkssage und Stammescharakter. Zeitschrift für Volkskunde, 50. évf. (1953.) 233—246. Ilyen irányban tettünk kísérletet mi is: Rákóczi alakja az abaúj-zempléni néphagyományban. Ethn. LXXI. (1960.) 389-436. 7 A hajdúirodalomhoz ld. Ferenczi I.: Bocskai, 228. 1. a 14. és 18. jegyzetben felsorolt forrásokat. 8 Történelmi adatok és népköltészeti források: Csuka Z. (ford.): Vuk Szteván Karadzsics eredeti népdalgyűjtéséből. Délszláv népballadák. Budapest, 1946. Domokos S. (szerk.): Betyárok tüzénél. Kelet-európai népek betyárballadái. Budapest, 1959. Margalits E. kivonata a Drekálovics-Popovics Márk vajda „Az albánok élete és szokásai" с munkájáról. In: Szerb történelmi repertórium. I. k. Budapest, 1918. 620—624. főképpen: 624.1. Nagy L.: (ford.): Szablyák és citerák. Bolgár népdalok és népballadák. Budapest, 1953. lonescu—Niscov, Tr.: Haiducia si cintecele haiducesti. Rivista de Folclor, III. évf. (1958.) 113—126. Tietz, A.: Sagen und Märchen aus den Banater Bergen. Bukarest, 1956. „Das Heiduckenfest" (29—30. ) с. monda. Vö. még: Dankő I.: A déldunántúli-baranyai hajdúság. Különlenyomat a Művelődési Tájékoztató 1959. decemberi számából. Pécs, 1960. 97—103. itt a 99. 1. Hofer Т.: Vadfogó vermek a törököknek hódolt Baranyában. Ethn. LXVIII. (1957.) 348. 9 Kőváry L.: Száz történelmi rege. Kisebb munkái I. Kolozsvár, 1857. „A dezsővári amazon" с monda: 189—190. Tinódi: Szegedi veszedelem с históriás éneke, in: Régi Magyar Költők Tára III. k. Budapest, 1881. 61-71. 10 Tomic Jovan: A párbaj a szerbeknél a XVI. és XVII. században. Ismertette Margalits E.: Századok, XXXVIII. (1904.) 186-189. főképpen a 189. Margalits E.: Szerb tört. rep. I. k. 614-615. 11 Az előbbi forrásokhoz ld. még: Curcin, M.: Serbische Volkslieder. Insel- Bücherei Nr. 140. Leipzig, év. n. 63—69. Dankó I.: A Körösköz-bihari hajdúság. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai — Szerk.: Dankó I. — 8—9. sz. Gyula, 1959. 11. Domokos, S.: Künstlerische Elemente der rumänischen Haidukenballaden. Eötvös Lóránt Tud. Egy. Evkönyve (Szerk.: Kardos Т.—Ligeti L.—Ortutay Gy.) I. k. Budapest, 1957. 121 — 136. Kiss K. (ford.): Zrínyi énekek. A szigetvári hős Zrínyi Miklós alakja a szomszéd népek költészetében. (Bevezetőt írta Ortutay Gy.) Budapest, 1956. A 131. lapon idézi egy szerb-horvát hősi énekből: „Megütöm majd a hajdúk lapockáját, Hátha akkor jókedvre derítem. .." 12 Takáts S. írja: „Az úgynevezett hajdúpalánkok, melyek jobbára csak a XVII. században épültek, egytől egyig fából földből készültek. Amint tudjuk e palánkok sok kellemetlenséget okoztak a törököknek, ezért az 1616. évben erősen követelték a hajdúpalánkok elrontását." Rajzok a török világból. II. k. Budapest, 1915. 25. Hajdúhadházon a „kapus út" őrzi emlékét: Nagy S.: Hajdúhadház története. Hajdúhadház, 1928. 24. Torday Gy. jegyezte fel 1954-ben Derecskén: „A nép ajkán élő hagyomány azt tartja, hogy a mai Kiserdó'ben földvár volt, bár nyo258