A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Varga Gyula: Megyei néprajzi gyűjtő-feladatok a bihari részen

Halászat, pákászat Áz anyagi kultúra vizsgálata terén kiemelkedő fontosságú lenne a Sárrét, Berettyó mocsarainak halász-, pákász életének feldolgozása. Ha eszközökben nem is, de terminológiában sok érdekeset találhatunk e tájon. Régi tanácsi jegyzőkönyvek is többször tesznek említést a „halgatya, hurcza" nevű hálóféleségekről, a tapogatóról s más sekély vízi halászeszközről. Ismeretes volt e vidéken a kézzel való halászat is. A hagyomány gazdagságáról tanúskodik Szűcs Sándor és mások gyűjtőmunkája. Népi gazdálkodás, földmüvelés Ä Sárréten a lápi gazdálkodás emlékeit kellene sürgősen összegyűjteni. Alig van képünk a magyar parasztnép hősi honfoglalásáról, amikor a vad mocsárból termékeny szántóföldeket varázsoltak. Ugyancsak fontos lenne az autonómiával rendelkező szabad paraszti falvak gazdálkodási rendszerének megvizsgálása. Megkeresni a földközösségi rendszer és a nyomásrendszer emlékeit. Ez annál kézenfekvőbb, mivel sok helyen (Pocsaj, Kismarja stb.) a legutóbbi időkig nyomásrendszert és közös legelőt találhattunk. Nem kutatták eddig behatóan a mocsarak peremén meghúzódó szikeseken folyó gazdálkodást sem. Kutatni kellene a hagyományos gazdálkodás megszűnését is. Állattartás Sok érdekes problémát rejt a bihari állattartás is. Szikes legelőin Szabolcs megyéből nyaranként lejáró vándor juhászok tanyáztak. Kis határú falvaiban pedig a kézből való legeltetés és az intenzív, minőségre törekvő állattartás bonyolult rendszere fejlődött ki. Érdemes lenne megvizsgálni a lónak a XX. században való előtörését a szarvasmarhával szemben. Sok érdekeset tudhatnánk meg az istállók életéről, ahol a múltban a legények valóságos klubéletet alakítottak ki. Az intenzív állattartással kapcsolatban nem hanyagolható el a bihari rétgazdálkodás sem, hiszen már a XVIII. századi összeírások is jelentékeny mennyiségű kaszált szénáról tesznek említést. A szénanyerés módozatairól, fogásairól, terminológiájáról alig tudunk valamit. (A kérdéssel Szabó Mátyás foglalkozott. Dolgozata kéziratban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetében van.) Szőlőtermesztés Mindennél elhanyagoltabb azonban a bihari szőlő vidékek kultúrájának vizsgálata. Űjléta, Almosd, Bagamér és környéke a híres Ermellék nyúlványa s borai mennyiségileg és minőségileg számottevőek. (A konyári szőlőgazdálkodásról újabban Kurucz Albert írt doktori disszertációt). Népköltészet Bihar megye híres volt népköltészetének gazdagságáról. Szendrey—Kodály nagyszalontai gyűjtése óta igen sok gyűjtő megfordult ezen a vidéken, monografikus felmérés azonban még nem történt. Ballá Péter, Domokos Pál Péter, Kiss Lajos és mások gyűjtései kiadatlanok és hozzáférhetetlenek. Több helyi gyűjtő (Papp János, Szatmári Károly, Zagyva László) tekintélyes anyagot gyűjtöttek össze, de anyaguk kiadatlan, nagy részük hozzáférhetetlen. Különös figyelmet érdemelne a különböző helyi mondák gyűjtése. Pocsajban igen sok monda él a falu határában levő honfoglalás előtti földvárakról. Nagykerekiben a Bocskai vár71