A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Varga Gyula: Megyei néprajzi gyűjtő-feladatok a bihari részen

ról és Báthory Annáról él több monda. Kismarjában is erős a Bocskai hagyomány (Ujabban Dr. Ferenczi Imre foglalkozott e kérdéssel). Álmosdon az 1604-es csatának az emlékei után lehetne érdeklődni. Bizonyára találnánk népi emlékeket megyénk egykori neves íróiról, történeti alakjairól (Kölcsey, Bessenyei, Irinyi János stb.) Sok betyármondáról is tudunk. Különösen Dobos Gábor, Vitális Imre emléke él elevenen a Berettyó völgyében. (Itt kell megemlíteni Nagy Lajos zsadányi lelkész idevonatkozó értékes gyűjtéseit, melyek a Néprajzi Múzeum adattárában találhatók meg.) De nem hanyagolható el a bihari „kun halmok"-hoz fűződő mondavilág sem. Népszokások A folklór iránt érdeklődők szép és érdekes anyagot találhatnak még Biharban a különböző jétákos, dramatikus szokások, táncok területén is. A tréfás verbuválás szokása, a különböző halottas játékok, az ún. „pásztorozás", de emellett a lakodalmak, társas összejövetelek más teátrális szokásai, mint a gályázás, a kaszálás, a lóvásár, a kecske, a szenestőke stb. már csak az öregek emlékezetében él. Sokan ismerik még ezeket a szokásokat Kismarján, Hosszúpályiban, Váncsodon, Hajdúbagoson, Derecskén és más helyeken. Népi játékok Elsősorban szeretném felhívni a figyelmet azokra a népi játékokra, melyeket néhány évtizeddel ezelőtt még felnőtt férfiak is játszottak a falu széli legelőkön, udvarokon. Ilyen pl. a gáborjáni „tekézésnek" nevezett labdajátékszerű szokás vagy a sokféle népi labdajáték (lyukbaállós, kifutós, „kását főztem" stb.), a bigézés és sok olyan játék, amely a mai fiatalok szórakoztatásában is helyet kaphatna. Néphit A népi hiedelemvilág az a terület, mely napjainkban a legrohamosabb átalakuláson megy át. Régi hitvilágunk emlékeinek összegyűjtése ezért égetően sürgős terület. Különösen a Sárrét és a Berettyó mellékén sok anyagot gyűjthetünk a táltos-, a boszorkányhit, a különböző rontások, varázslások területéről. Szűcs Sándor, Végh József alapvető gyűjtései bizonyítják, hogy a néphagyomány iránti érdeklődők ezen a területen is bőséges anyagot találnak. E néhány kiragadott terület korántsem öleli fel a néprajzi gyűjtő lehetőségeit és feladatait, csupán néhány olyan területre igyekszik ráirányítani a figyelmet, mely véleményünk szerint eddig meglehetősen elhanyagolt terület volt és amely ezért sok érdekes és újszerű eredményt hozhat. Ezek mellett természetszerűen kell foglalkoznunk a népi életforma átalakulásának sokféle vonatkozásaival. Azzal a folyamattal, mely a megrekedt paraszti életforma helyett új, civilizált körülményeket teremt falun is. IRODALOM *A cikk eredetileg Morvay Péter: Megyei néprajzi gyűjtőfeladatok című kötetet számára készült. Itt a szerkesztő szíves hozzájárulásával jelenik meg. 1. Bakó Elemér: Szalmakalapvarrás Hencidán. Népr. Ért. XXXII. (1940.) 137—146. 2. Béres András: Népi díszítőművészet Hajdú-Bihar megyében. Debrecen, 1955. 3. Csávás István: A Nagysárrét monográfiája. Debrecen, 1941. 4. Fehér Gyula: Kutak a Körös Kis Sárrétjén. Ethn. XLIX. (1938.) 175-185. 72