A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Varga Gyula: Megyei néprajzi gyűjtő-feladatok a bihari részen

Táplálkozás A népi táplálkozás országosan eléggé elhanyagolt kutatása Biharban szinte fehér foltként mutatkozik. Különösen sürgős lenne az immár kipusztuló csík fogyasztásának, feldolgozásának felderítése. Az erdélyi és az alföldi néprajzi kapcsolatokra derítene fényt a különböző gabona, élelmiszer tároló faedények, dézsák, bodonok, szuszékok, hombárok stb. vizsgálata. Az alföldi tészta ételekkel szemben itt a hal- és a húsételeknek a fogyasztása volt jellemző. Aki az egyes ételféleségek, sütésfőzési módok társadalmi vonatkozásait vizsgálná, egyenesen úttörőmunkát végezne ezen a tájon. (A debreceni Egyetemi Néprajzi Intézet néhány munkatársa pár évvel ezelőtt futólagos gyűjtést végzett ezirányban néhány községben.) Építkezés, település Az építkezés terén az udvar, ház és tűzhelytípusok vizsgálata mellett különösen a nád szerepének és felhasználásának kutatása lenne sürgős feladat, mivel a nádasok pusztulásával mind kevesebben emlékeznek vissza a nádpatics, nádkémény, nádfal, nádkerítés készítésére. Nemcsak a nádból készült evőeszközök (kés, nyárs), de még a nádtető készítés is rövidesen feledésbe megy. Emellett igen fontos lenne az udvar és a ház egyéb épületeit is vizsgálat alá venni. így pl. a fából készült disznó-, tyúkólak vizsgálata, melyeket vándor román famunkások készítettek, szintén hálás feladat lenne. Ezenkívül a vermek és a pásztorkunyhók változatossága kecsegtet szép eredményekkel. Néhány községben pedig — Esztár, Kismarja stb. az építőáldozat emlékeinek felgyűjtése lenne sürgős feladat (pl. élő kakas befalazása). A tanyarendszer Biharban újabb fejlemény, csak a XIX. század végétől, a tagosítások következményeként alakulhattak ki. Ezért a tanyarendszer kialakulásának néprajzi folyamatát még szemtanúk vallomása alapján megraj zolhatj uk. Népi mesterkedések Szép feladat lenne a bihari szövés-fonás, kendermunka feldolgozása is. A hajdani kendertermesztés emlékét sok helyen határnév is őrzi (Kenderszer, Kenderzug stb.) ma mégis csak a legidősebb generációtól tudhatjuk meg többek közt a szebbnél szebb szedett csíkos kendők szövéstechnikáját. Országos viszonylatban is ritkaságszámba megy a csepűguba házi szövése, melyre 60—70 éves emberek még visszaemlékeznek. A további gyűjtések népművészeti szempontból is eredményesek lehetnének. Itt kell felhívnunk a figyelmet Berettyóújfalu, Szentpéterszeg egykori ingy kötő hímzésére, melyek gyűjtésére és rekonstruálására a múlt években a berettyóújfalui művelődési otthonban hímzőszakkört hoztak létre, amely több éven át szép eredményei dolgozott. Ez a példa is igazolta, hogy Biharban a szövés-fonás, hímzés után kutatók szép eredményekre számíthatnak. A népi mesterkedések köréből további kutatókra vár még a sárréti gyékénymunka, a kukoricacsuhéj feldolgozása, a vesszőfonás és szalmakalapkészítés (Hencida), a derecskéi szűrszabók és sapkakészítők történetének és munkafolyamatának feldolgozása. Mindezek a mesterek már emlékezet óta túlnőttek az önellátás keretein, egyesek talán a céhes ipar koráig nyúlnak vissza. Napjainkban főként népművészeti szempontból érdekesek. 70