A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Dankó Imre: A hajdúkutatás jelenlegi állása és feladatai - Dankó Imre: Szosztojaune i predctojasue zadacsi iszszlegovanija gajducsesztva

bizonyos földterületek szabad adás-vevése miatt vagyoni és ezen át osztályellentétek nem támadtak bennük. Pedig a XVIII. század derekára már a hajdúvárosok társadalma sem volt egyöntetű, és a hajdúvárosok egyre élesedő társadalmi ellentétei olyan népi mozgalmakban is megmutatkoztak, mint a nánási Kola István-féle „forradalom", vagy a valamivel későbbi szoboszlai Dóró „lárma". A hajdúvárosok társadalmának differenciálódásával alig foglalkoztak. Néhány kutatót a kérdés más eseteknél összetettebb volta riasztott vissza, de sokan nem is gondoltak vele — a hajdúvárosok társadalmát egységesnek vették. Érdekesen, a hajdúság ideológiáját éppen napjainkban tették vita tárgyává, s ha a vita során általában és kimondottan csak a XVIII. századi hajdúságról volt is szó, fény derült sok olyan társadalmi, eszmei tényezőre is, ami eddig ismeretlen volt, illetőleg nem képezte hajdúkutatásunk alapvető tényezőit. Úgy véljük, hogy ez vita még korán sem dőlt el, de annyi már is biztos, hogy a hajdúvárosok későbbi történetének kizárólagosan haladó színben való fetüntetése nem fedi a történelmi valóságot.

3 Itt van annak is helye, hogy hacsak pár szóval is, de kitérjünk a hajdúvárosok birtokviszonyainak kérdésere is. A köztudatban tévesen, mint egészséges birtokmegoszlású terület él a Hajdúság még ma is. Pedig itt is majd olyan egészségtelen volt, mint sokhelyt másutt. Csakhogy itt a feudális nagybirtokot a közbirtokosság helyettesítette. A közbirtokosságok minden látszólagos közérdekűségük ellenére is csak egy vékony virilis réteg vagyonai, illetőleg érdekvédelmi szervei voltak. Némileg összefügg ezekkel a társadalmi kérdésekkel az is, hogy a hajdúk, illetőleg a hajdúvárosok hadi erejéről, katonai jelentőségéről elterjedt nézeteket megtisztítsuk a sok romantikus lerakódástól. A Bocskai-szabadságharc előtt és alatt a hajdúk hadi ereje döntő jelentőségű volt az ország életében. Ez mondható el még a XVII. század első feléről is. De ezekben a harcokban elfogyva, kifáradva a XVIII. századra a hajdúk katonai jelentősége igen alászállt, mondhatni azt is, hogy megsemmisült. Szépen kitetszik ez a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharcból való részvételükből. A hajdú történetkutatás hiányosságai között kell megemlékeznünk arról, hogy speciális hajdú régészeti (mely a XVI.—

XVII. század hajdúethnikumának felderítését célozná), művészettörténeti (gondoljunk csak olyan jellegzetes hajdúsági művészekre, mint Káplár Miklós is volt), hajdú irodalomtörténeti és műemléki kutatások nem folytak. A hajdú néprajzi kutatások egészen a közelmúltig a hajdú történetkutatások függvényei voltak csupán. Például a hajdú ethnikum meghatározásához is szinte kizárólag történelmi vonatkozásokon keresztül közeledtek. Természetes tehát, hogy a néprajzi kutatások terén nagy hézagok, hiányosságok vannak. Hogy csak egyet, de a leglényegesebbnek látszót említsük, az úgynevezett kertes település kérdésére térünk csak ki. A régebbi néprajzi kutatások a kertes települést nemcsak magyar, hanem egyenesen hajdú specifikumnak kezdték feltüntetni, holott ennek a településformának igen mély gazdasági és társadalmi alapjai a történelem folyamán számos területen ugyanúgy adottak voltak, mint egyéb körülmények s így ez a településforma nagy területen elterjedt; nyugaton és keleten egyaránt megtalálható. Elérkezett annak is az ideje, hogy ennek a településformának az összefüggéseit felderítsük minden vonatkozásban.

4 Sajnálatosan hiányos a hajdú folklórkutatás. Idevonatkozóan több vélekedés azt állította, hogy a haj dú-folklór annyira szegényes, hogy kutatásra sem érdemes. Érdekes és csak tájékozatlansággal menthető az a körülmény, hogy a haj4 Évkönyv ^*-'