A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Ujváry Zoltán: A „Mennyből jött levél” népi párhuzamai (Adatok a parasztság antiklerális megnyilvánulásaihoz)

Van má átila dolmánya hogy ojat senkise var ez migyárt az eset után új módira szabatott Mózes legaláb azt mondja deő sem volt akor ott Ott könyökölt mert köpdösni a menynek palotáját Nem ilő tehát ot szivta módi tajték pipáját A mint szívta ősz bajuszon kospalagi gőzölgőt A sűrűben meg habzót füst szakálára hömpöjgöt Ott tűnődött zsémbelődöt jól éresztelen magába Hogy a mai embereknek olyan vékony a lába Hiszen csak nézen az ember egy bent áló ficzkókra Mutatván hogy ülne már valami vad csikóra Csak egy betsületes izmos lelket köztök nem látok Uram be meg fogta őket be megfogta az átok Ott káromkodik vagy kető hogy nem avangérozzák Gránátérosok volnának de biz ászt csak majmózák Az egyiket Kain fijam Ábel meg a másikat Bojtárjának sem fogadta volna meg Még vége sem volt azijen öreg tünődésinek mikor egy nagy csunyja lárma dolgot ada fülének Mert Czenkné ott kapuba olyan perlést indita Mejell minden jó lelket majd ősze háborita Én gondolom ezt a Czenknét tudod teis kicsoda Hiszen júrátos korodba járhatál teis oda Elég az hogy pesten lakot öt pacsirta utzába Szép aszony volt könyen kapót legényeket horgába Bezeg visza csiripolta a ki reá csiripolt Kaczér nyelves káromkodó a melet dorbézoló Kálvinista let volna debiz anak sem igen jó Volt néki mit apritani bár eleget másokat naponként itattot és étetet Szeretet volna meg élni mint fijatal nem is félt Haláláról Isten mentsen meg gondolkodni is félt Hát azonban csak elrántják a gyeként ő alóla Segre eset ugy meg ijedt hogy egy felet sem szóla Hanem idő múlva az utón jöt eszébe Szent Mihályt a jámbor kocsist vete mindjárt nyelvére Idáig káromitota hogy ily fene lovat tart mej őtet erővel hozta még ő jőni nem akart még hogy a kapuba értis felete sértegete Bánás módját parasztnak pimasznak nevezgete De szent Mihály csak hogy lovát békével elolthata Úgy sembirt volna Czenknével dolgára ment ot háta az után sem nyugot Czenkné mert nem vérf a félyébe Hogy veszet ot jó tejföllös kávéja a csészébe mindenem mond rendetlenül viganóm a varóba A kovászom keletlenül a lopó a hordóba A cselédet is elküldtem mint a bolond más felé Pedig az is mind hunczot egy csép jóság sem szorult belé Kamarám pinczém záratlan a komót kultsa bene Hát ha mán valami bolond bemene és kárt teve 386