A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Ujváry Zoltán: A „Mennyből jött levél” népi párhuzamai (Adatok a parasztság antiklerális megnyilvánulásaihoz)

Ti szoktátok hitvány férgek ezt egymásközt és nemmi Ezt most irom otójára kivetem az ablakon A vén Káron majd csak elviszi a csolnakon Az után pedig mivel teis jó hitű valáll mint nepton Európára a levél is rád találl Hogy túgy valamit meg irok egy napi történettet Mejet itt a palotába nagy babulás követet mert szép palota ez halod é még nem látam egészen És hogy egészen láthasam nem tudom mikor lészen mert még magam csak novicziús lévén vagy it vagy ot amot Bámészkodom hát csak alig találom fel magamat Észt te nyomorult halandók képzelni sem tudjátok Béka júknak sem jó éhez a leg szeb palotátok, E szép és ékes kastéjnak gyönyörű álványára, A szentek kiszoktak álni magok mulatására, Szép onan óránként nézni épen a kapura le, az útra mely ide vágyó lelkekel van tele Ot szent Péter a komendás a fa köpönyegéből! emberül kikérdez mindenlelket minden féléből Ugy zár és nyitogat ajtót ropant arán kúltsával A mint ének vagy amanak meg elégszik paszával De nagyon kopot már a kúlts alig lehet használni A bün minden nap oltsódik nints miből reparálni Es kivált mig Napoleon ott lent komendérozott A Péter szúszerotát is elfoglalta az átkozot Sok volt a baj Péter csak irkált szúszeszorára Ha kaput akar tartani legyen gondja kúltsára De elfoglalta Napóleon a levelet ara már Hogy aranyból legyen a kúlts még ászt mondja a szamár Köszönje ha kúltsot néki ónból vagy vasból vernek Mert az ón is vas kelet gojóbisnak fegyvernek Ha Isten éltet küldök én anyi vendéget neki Hogy nem kel kúlts a kaput s sarkából vetiki Szent Péter a derék öreg már kúltsról nem agódik Ha nem lehet csak nem lehet a régivel kinlódik Derék öreg csakhogy ő már igen komor kedvetlen Mondják azért mert a nóta előte kelemetlen Keletlen mert vén katona régen volt márt az Hogy már kusfülét levágják urának oltalmára Meg sem avangyéroztatják nints rejája tekintet Szegény, hogy németül nem tud más elébe lépintet Én is néztem az álványról mint küzködik a baj all Tódulván rá minden felöl a lelkek nagy zsibaj all Harmadikon negyediken keresztül is kiált rá Paszat nyújtván Szent Péter úr haja kelmed irjon rá De szörnyű sok lelek is ez obekijöt a dugója Mióta itt várakozunk Isten a mondhatója Én széjel bámulásomba biz azt észre sem vetem Hogy néhai Ádám apánk ot könyököl meletem Hely halod é ez az öreg az igazi nagy magyar 25 Évkönyv 385