A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Adatközlések - Béres András: Utcai árusok, vándorköszörűsök

Béres András Vándorköszörűsök, slajferesek Az alföldi falvak, városok kirakodó és zsibvásárainak, heti piacoknak jellegzetes alakjai voltak a vándor- vagy mozgóköszörűsök, az ún. slajferesek. Néha még ma is találkozni lehet velük országúton, vásárok legforgalmasabb helyein, egy-egy városi utcasarkon, amint lábbal hajtós köszörűkkel szolgáltatást végeznek, gyors eredményt biztosítva az alkalmi megrendelőknek. A köszörűsök között két különböző típust különböztethetünk meg: az alkalmi munkából tengődő vándoriparost a „slajferest", és a helyhez kötött állandó munkahellyel rendelkező jobb körülmények között élő és jobb szerszámmal felszerelt műköszörűst, akinek „üzlete" van, szabott árakkal dolgozik. A két azonos munkakörben dolgozó mester társadalmi helyzetében is különböző, s míg a vándorköszörűs vágyik arra, hogy egyszer maga is műköszörűs lehessen, addig a műköszörűs gyakorta csak olyan „kocaiparos"-nak tekinti a slajferest, noha fiatalabb korában közülük nem egy folytatta a vándorló mesterséget, de helyhezkötöttsége természetes módon változtatta meg iparostársával kapcsolatos viszonyát. A vándorköszörűs mesterség „ágról ágra", helyesebben apáról fiúra öröklődő ipar. Magukat leginkább mozgóköszörűsöknek hívják, de közhasználatban elterjedt a slajferes elnevezés, melyet ők nemigen használnak és nem is szeretnek. „Ketten vagyunk mán mozgóköszörűsök Debrecenben. Az a harmadik beadta az ipart, hordár lett, mert nem keresett jól, meg apró családja van, iskoláztatni kell. Egy másik meg öreg vót mán, beadta az ipart nem bírta fizetni az adóját." Jelenleg két köszörűs működik Debrecenben. Fórizs József és Tokaji László. Fórizs a hagyományos targoncaformájú köszörűvel, Tokaji módolt, egykerekű alkotmánnyal dolgozik. A mesterek száma 1937—38-ban volt a legmagasabb. Egy-egy környékbeli nagy vásáron heten, nyolcan, sőt tízen is megjelentek. Még 1940. körül 8 volt a debreceni mesterek száma a környékbelieket nem számítva. Ma Debrecenben 2 + 7 műköszörűs, Hajdúböszörményben 1, Hajdúsámsonban 1, Nagylétán 1, Hajdúnánáson 1 nő vándorköszörűs működik. A mesterek iparuk után évi adót fizetnek. A rokkant vándoriparos 154,—Ft-ot fizet, egy jobban keresőnek évi adója 562,—Ft, keresetétől függően megközelíti a 600,—Ft-ot. Szerszámuk a köszörű, a „gép", azaz köszörűgép. Az egész egy targoncára ráépített alkotmány, melyet kerékgyártó és kovács készít. Ebbe csatlakozik az állványa, mely a lendítőkereket tartja. Elöl a fiókos szerszámos láda, melynek felső fiókja a kövek és szerszámok, alsó fiókja fehérnemű tartására szolgál. Hátsó részén felül foglal helyet a beékelt lendítőkerék, elöl a pinglivason a kőtengeS4» 371