A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban

Az ismertetett ditizonos eljárással az arzént nem tudjuk kimutatni. Erre kitűnően alkalmazhatjuk a Marsch-féle próbát.

64 Kivitele: gázfejlesztő palackban cinkre kénsavat öntünk s hozzákeverjük az arzéntartalomra megvizsgálandó, és kellően előkészített anyagot. (Organikus anyagokat előzetesen erélyes oxidálószerekkel el kell roncsolnunk.) A cink a kénsavból hidrogént szabadít fel, a naszcens hidrogén az esetleg jelenlevő arzénvegyületet arzénhidrogénné redukálja, amely a hidrogéngázzal együtt távozik el. Az eltávozó hidrogéngázt célszerűen megszűkített üvegcső vön vezetjük át, melyet a szűkület előtt hevítünk. (Legalkalmasabb kvarc-cső használata.) Hevítésre elbomlik az arzénhidrogén, és a szűkületben barnásfekete, fénylő tükör alakjában rakódik le a színarzén. A reakció rendkívül érzékeny. Segítségével 0,01 mg arzén még jól kimutatható. A próbához felhasznált segédanyagoknak természetesen arzénmenteseknek kelllenniök, amiről ún. üres próba (vakpróba) útján győződünk meg. Az arzéntükröt a nátriumhipoklorit oxidálja és így könnyen oldja. A Marsch-próbát az antimonhidrogén is adja, azonban ez nátriumhipoklorit ban egyáltalán nem oldódik, hanem csak salétromsav és borkősav keverékében. A stibium kimutatására használhatjuk a vele igen érzékenyen reagáló Rodamin B-t is. A Rodamin В organikus vegyület, vízben, alkoholban oldódik kékesvörös fluoreszkáló színnel. Antimon-tartalmú oldatunkhoz néhány csepp Rodamin B-oldatot adva már ly%-os oldatban is jelentős színváltozás érzékelhető. Igen érzékeny reakció, melyet csak volfrám jelenléte zavar, de ez az elem régészeti fém-tárgyinkban nem szerepel. Az alumínium, szilícium, kalcium nem tartozik a nehézfémek közé, tehát ezek kimutatása külön történik. Az alumínium igen jellemző reakciót ad a morin (tetraoxiflavonol) metilalkoholos oldatával. A mi esetünkben specifikus, mert amely fémek a reakciót zavarnák, azok a bronzötvözetekben szennyezésként sincsenek jelen (skandium, berillium, ittrium, cirkónium stb.). Ha azt a vizsgálandó oldatmennyiséget használjuk, amelyből az eljárás során ditizonnal már kivontuk a réz, ólom és ónsókat, akkor 0,2

у alumínium jelenlétében élénk zöld fluoreszcencia áll elő; aliz arin szulfosavas nátriummal pedig már 0,5y alumínium vörös csapadékot ad. Morinnal 0,005y alumínium még 1 : 10 000 000 hígításban is kimutatható. A morin rézszulfát oldattal barnássárga, ólomacetát-oldattal és ónsókkal sárga csapadékot ad.

55 Megfelelő gyakorlattal ezek mellett is megállapítható az alumínium jelenléte, mert a réz és ónsók nagy százalékukra tekintettel mindenképpen csapadékot adnak. A csapadék ülepítése után a fölötte elhelyezkedő folyadék mutatja az alumínium jelenlétére utaló élénkzöld fluoreszcenciát. Az alizarinszulfosavas nátriummal keletkező csapadék vörös színe az esetleges zavaró színeken át is jól érvényesül. A szilíciumot minőségileg és mennyiségileg legtöbbször szilíciumdioxid (Si0

2

) alakjában határozzuk meg. A vizsgálandó anyagot por alakban ólomtégelyben kevés ammóniumfluoriddal és pár csepp koncentrált kénsavval melegítjük. A keletkező fluorhidrogén a szilíciumdioxidot, illetve a szilikátokban jelenlevő szilíciumot színtelen, illó, gáz alakú szilíciumtetrafluorid formájában oldja. Melegítés közben a tégely szájába vízzel megnedvesített, fekete üvegbotot tartunk, mely a kivált kovasavtól fehér kéreggel vonódik be. Másik kimutatási lehetőség az ortokovasavból levezethető sárga színű szilikomolibdénsav. Ebben a formában már igen kis mennyiségű szilikát is meghatározható. Ennek az eljárásnak pontos kidolgozása jelenleg folyamatban van, ezért az analízismenetet még nem áll módunkban közölni. A számos, bonyolult szilikát 338