A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban

megelemzése egyébként is az analitikai kémia legnehezebb feladatai közé tarto­zik. A kalcium kimutatásnak kidolgozása még szintén nem befejezett. Kísérle­teket folytatunk orto-oxichinolinnal, kvalitatív kimutatásra, és a térfogatos ana­lízisben használt kalcium-meghatározással (ammóniás vagy ecetsavas közegben, ammóniumoxaláttal; az oldat titrálása 0,1 n — vagy szükség eseten hígabb — káliumpermanganát-oldattal.) Az analízismenetben tapasztalhattuk, hogy az ezüst és higany is jól kimutat­ható és elválasztható egymástól ditizonos reakcióval. Mint szennyezőfém az ezüst gyakorlatilag szinte minden bronz tárgyunkban kimutatható. Számolnunk kell a higany és a nikkel jelenlétével is. A higanyt is ismerték az ókorban. Theophrastos már i.e. 300-ban leírta a cinóberből történő előállítását. 56 A higany a legtöbb fémet amalgámmá oldja, mely szintén ötvözet. Az amalgámok egy része az illető fémek higanyban való ol­data, más részük vegyület. Olvadáspontja: —38,83 C°. (Forrpontja: 357 C°.) A nemesfémekhez hasonlóan színállapotban is előfordul a természetben kis mennyi­ségben, nagyrészt azonban ásványaiban: Olasz- és Spanyolországban, Romániá­ban, Szovjetunióban stb. Elhatárolása a többi fémektől kielégítő a ditizonos módszerrel, bár gyakorlatilag fémtárgyainkban nem fordul elő. Jóllehet az amal­gámozást ősidők óta ismerik, s az amalgámoknak azt a tulajdonságát, hogy heví­tésre a higany elpárolog s az amalgámozott fémek (arany, ezüst, ón) visszama­radnak. 57 A nikkelről a korábbiakban már volt szó. A ditizonos analízis menetében a III. táblázat szerint (L. 3. Lúgos csoport) igen jól elkülöníthető a többi fémtől. A leírás alapján ha a vizes réteg zöld, nikkel van jelen. Igen jellemző és érzékeny reakció. De további megbizonyosodás céljából ezt a maradékot még tovább ke­zelhetjük a minőségi kémiai analízis menetéből ismert dimetilglioxim 1 %-os al­koholos oldatával — ecetsavas vagy ammóniás közegben —, melynek hatására skarlátvörös nikkel-dimetilglioxim csapadék válik ki. A reakciót kobalt jelenléte zavarja, mellyel gyakorlatilag bronzainknál nem kell számolnunk. Ha mégis van nyomokban kobalt, ennek elválasztása káliumcianid és hidrogénhiperoxiddal tör­ténik, majd formaldehid-oldatot adunk hozzá, az ezután alkalmazott 1%-os al­koholos dimetilglioxim hozzáadására kiválik a vörös csapadék. 58 Igen érzékeny reakció. Kimutatási határ: 0,16yNi Határhígítás: 300.000 * * * Az itt ismertetett ditizonos és egyéb kiegészítő eljárásokkal egyelőre még csak 50 db tárgyat analizáltunk meg, s ennek eredményét táblázatba fog­lalva adjuk: 22* 339

Next

/
Thumbnails
Contents