A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban

vasztásakor az oxidokat redukálja,

34 a kész ötvözetet rendkívül szívóssá teszi. Bronz tárgyainkban szilícium minden esetben található, s több-kevesebb menynyiségétől függ a tárgyak korrózióval szembeni ellenállása. A kalcium olvadáspontja 810 C°. Földünk egyik leggyakoribb eleme. A mészkőből (kalciumkarbonátból) égetett meszet a történelemelőtti időkben építkezéshez használták mészhabarcs formájában (pl. rómaiak, görögök). Az egyiptomiak építkezéshez egy másik kalciumféleséget, gipszhabarcsot készítettek a piramisok építéséhez.

35 Réz és számos más fém olvasztásánál az oxidokat redukálja.

36 Ólommal már néhány tized százalék is kemény és ellenálló ötvözetet alkot. Hogy az alumínium, szilícium, kalcium alkalmazása az ókori bronzokban tudatos volt-e, vagy csupán szennyeződés, azt még sok-sok párhuzamos vizsgálat eredménye fogja eldönteni. Jelenlétük a tárgyak fizikai tulajdonságait meglehetősen befolyásolják. Eddigi vizsgálataink alapján igen ritkán, de találkoztunk a bronzötvözetekben nyomokban nikkellel is. A nikkel olvadáspontja 1453 C°. Előfordulása: legtöbbször kénhez, kovasavhoz, arzénhez vagy antimonhoz kötve. Számtalan ásványa ismeretes pl. a Szovjetunióban, ötvözetek alakjában pénzverés céljára már az ókorban is használták .

37 Rendkívül kemény fém, de mégis kitűnően megmunkálható; nedvességnek, levegőnek, kémiai hatásoknak nagymértékben ellenáll, az ötvözeteket — nyomokban való jelenlét esetén is — igen korrózióállóvá teszi. A fentiek alapján megismerkedtünk a rézzel s a régészeti bronzaink alapvető ötvözőfémeivel. Ezek a fémek — az ón kivételével — igen kis mennyiségben vannak jelen, de 1—2%-os, vagy tizedszázalékos mennyiségben is jelentősen befolyásolják a tárgy állapotát patinaképződés

38 és korródeálódás

39 szempontjából. Az egyes fémek jó vagy rossz tulajdonsága csak fokozódik, amennyiben egy tárgyon belül, egymás mellett szerepelnek. A fémek a természetben rendszerint nem fordulnak elő tiszta állapotban. Mint ahogy már fentebb is szó volt róla, ez alól csak a nemesfémek képeznek kivételt, de a nemesfémek csoportjába tartozó réz bár fordul elő termésállapotban is, túlnyomó többségben azonban érceiben, mely már egyéb fémekkel szennyezett. Egyes érceket kevert érceknek foghatunk fel, melyek pl. egyformán tekinthetők akár cink-, akár ólomércnek, sőt még tetemes réztartalmuk is van. Ma fémtárgyainkat fizikai vagy kémiai úton ható korróziógátló szerekkel vonjuk be, vagy ötvözzük, ötvözeteknél ilyen esetben dezoxidáló szerekről beszélünk. őskori réz és bronz tárgyainknál a kis százalékban, vagy szennyezés formájában jelenlévő, tehát feltehetően nem ötvözés céljára használt fémek korróziót elősegítőként szerepelhettek, vagy éppen dezoxidálószerként viselkedtek. Ezek a szennyezőfémek a tárgyak ellenállóképességét növelhették vagy csökkenthették. Okozhatták a nemespatina képződését, mely mint láttuk, védőréteget alkotott a tárgy felületén; vagy létrehozhattak számtalan mikroszkopikus helyi elemet, miáltal a tárgy részben vagy teljesen károsodat szenvedett.

40 A jelen dolgozatban bemutatott néhány nehézfém, s a bronzokban jelenlévő nemfémes elemek tulajdonságai, ötvözetekben megnyilvánuló viselkedése, hatása tárult fel előttünk s az, hogy régen honnan származtak ezek az „alkotórészek".

41 Az ötvözőfémek az eredeti termésállapotban, érceikben velük együtt levő szennyezéseiket az ötvözetekben is megtartják. Ezek a kisebb-nagyobb mértékű, kimutatható, sőt mérhető szennyezések támaszpontul szolgálhatnak az eredő, készítő hely 328