A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban
vas és kén, kis mennyiségben ezüst és arany. A galenit (ólomszulfid) a legfontosabb ólomérc, melynek értékét még az is növeli, hogy rendszerint kitermelésre érdemes mennyiségben ezüstöt és aranyat is tartalmaz. 26 Az ólom olvadáspontja 327,4 C°. Előfordulása: Ciprus és Rhodos szigetén, Olasz-, Spanyol-, Francia-, Nyugat-Németország, Erdélyben Nagybányán, nálunk Gyöngyösorosziban, és a Szovjetunióban. Antimonnal, arzénnel igen kemény ötvözetet ad. Korrózióálló. Az antimonhoz hasonlóan dermedéskor tágul, az öntőformát jól kitölti. Az ezüstöt részben érceiből, részben kisebb mennyiségű ezüstöt tartalmazó ólom-, cink-, réz- és aranyércekből állítják elő. Legfontosabb ezüstérc az argentit (ezüstszulfid = Ag 2 S), melynek ezüsttartalma 87 %. 27 Az ezüst több-kevesebb mennyiségben majdnem minden bronzban szerepel. Olvadáspontja 960,5 C°. Előfordul minden réz-, cink- és ólomtartalmú ércben. 28 (A földrajzi helyek megnevezését lásd ott.) A bronzöntésnél jelentősége sem fizikai, sem kémiai szempontból nincs. Az ötvözőfémek hozzák magukkal, ezért mutatható ki minden bronz ötvözetben, annak arányában, amennyit az összetevők tartalmaznak. A bizmut számos ásványa ismeretes termésállapotban. Számunkra egyik legfontosabb ásványa az emplektit (CuBiS 2 ). Könnyen ötvözhető ezüsttel, ólommal, rézzel, ónnal, higannyal, arannyal, platinafémekkel. 29 Az ókori bronzok analízisénél mint nyomelem (szennyeződés) jöhet számításba. Olvadáspontja 271,3 C°. Előfordulása rendszerint az ónnal együtt, így az ón mennyiségétől függően legfeljebb nyomokban mutatható ki. Nagyon rideg fém, ezért csekély mennyiségben is az ötvözetet keményíti, olvadáspontját csökkenti. (Hőtágulási együtthatója negatív: kihűléskor némileg tágul, azonban csekély mennyisége miatt a régészeti bronzokban ilyen szempontból nem jöhet számításba.) Az arzén nehézfémekkel nagyon könnyen ötvöződik. A rezet már az ókorban is arzénadagolással keményítették. Szulfidokból előállított fémek igen gyakran tartalmaznak nehezen eltávolítható arzén-nyomokat. 30 A régészeti bronzokban elvétve mint szennyeződés található. Olvadáspontja 814 C°. Főleg antimondús réz- és ezüstércekben fordul elő, 31 legnagyobb mennyiségben Svédországban. A nehézfémeket: réz, ólom stb. már 0,1—1%-os mennyiségben is rideggé teszi, illetve jelentősen keményíti. Lágyabb fémekhez éppen keményítés céljából szokták kis mennyiségben ötvözni. 32 Az alumínium, szilícium és kalcium jóllehet nem nehézfémek, de a bronzok analízisénél majdnem minden esetben, sokszor mindhárom elemmel egyszerre, egyazon tárgyban találkozunk. Az alumínium olvadáspontja 657 C°. Előfordulása: tisztán sohasem fordul elő csak vegyületeiben. Legnagyobb tömegben alumíniumtartalmú szilikátok formájában található a föld minden részén, eruptív kőzetekben. Fő előfordulási helyei: Magyarország, Franciaország, Jugoszlávia, Románia, Szovjetunió. Az alumínium vegyületeit ismerték az ókorban. Így a timsót (alumen néven) Herodotos is említi művében. Nem tartozik a nehézfémek csoportjához, de fizikailag a valódi fémek közé tartozik, kémiailag szintén fémesen viselkedik. Rézzel igen szívós, kémiai korrózióval szemben igen ellenálló ötvözetet képez már csekély százalékban is. A fémsókat (réz-, arany-, vassók) és szilíciumot magas hőmérsékleten redukálja. 33 A szilícium olvadáspontja 1420 G°. A földkéregben mindenütt nagy mennyiségben található vegyületeiben, elemként soha. Földünk második leggyakoribb eleme, főleg szilíciumdioxid (Si0 2 , litiumásványok) formájában található. A kovakövet (latinul = silex) ősidők óta ismerik, kémiai célokra főleg üveggyártásnál használják. A megolvadt fémek oldják, melyekkel ötvözetet alkot. Réz ol327
