A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban

A sárgarezet Homérosz is említi munkáiban; vörösréz és egy, a régi görögök által „kadmeia"-nak nevezett föld (cinkkarbonát) összeolvasztásával állították elő. Tartalmazhat még kis mennyiségben ónt, ólmot és vasat. Ha legalább 60% a réz a cinkötvözetben, akkor jól megmunkálható, ennél kevesebb réztartalom esetén még öntéssel is megmunkálható. A sárgaréz színét a réz mennyisége szabja meg. Ha ez 75—80%-nál kisebb, akkor sárga, ha nagyobb, vörösbe hajló.

21 A Déri Frigyes gyűjteményében szereplő maszk sárgaréz. A cink — olvadáspontja 419,4 C° — előfordulása India, Kína. A legtöbb talaj másutt is tartalmaz cinknyomokat. A cinkérceket a kadmium mellett gyakran kíséri ólom, vas és arzén is. Ez utóbbi ridegebbé teszi. Jóllehet a bronzban (réz + ón) a cink javítja az önthetőséget, egyneműbbé, hólyagoktól mentessé teszi (az öntvény puhábbá válik), de 2%-on túl a színét sárgítja, a patinaképződést károsan befolyásolja. (Helyielemek képződését nagyban elősegíti!) Az óntartalmú oldatból

22 a cink fémes ónt választ ki, ami az ősi eljárásokat tekintetbe véve azt jelenti, hogy az ónérceket ónná alakítja, miáltal az ón százaléka, ha csekély mértékben is, de nő.

23 A cinkércek állandó kísérője a kadmium és az ólom. A tiszta cinkkarbonát, vagy ásványi nevén cinkpát kb. 52% cinket tartalmaz, az ásvány azonban gyakran szennyezett kadmiummal, vassal, mangánnal, magnéziummal, kalciummal és szilíciummal. A kadmium (olvadáspontja 321 C°) az előzők figyelembevételével a cinkércek kísérője, így előfordulása ezekkel azonos. Erce önállóan egyedül Szardínia szigetén található. Az ötvözet tulajdonságát a kimutathatósági határnál nem befolyásolja, de 0,5—1%-ban már keményíti. A késői bronzkorból ismerünk öntött antimon ékszereket. 5000 évvel ezelőtt pedig már önállóan is használták Babilonban, Egyiptomban, Kínában. Még gyakoribbak a régi antimonbronz tárgyak, melyekben ón helyett antimon (stibium) szerepel, így erdélyi, vas megyei, keletázsiai leletekben. A Szombathely közelében levő Velem község határában feltárt őskori öntőműhely antimonbronzból készült tárgyai eljutottak a skandináviai és az ibériai félszigetig. Az antimon előfordulását Plinius és Dioszkoridész (i.u. I. század) is említi, azonban akkor még ólomnak tartották. Az antimonit (antimontriszulfid = Sb

2

S

3

) elnevezést a régi görögök és rómaiak is használták.

24 A stibium (vagy antimon) elemi állapotban ritkán fordul elő. Olvadáspontja 630,5 C°. Előfordulásai: Szlovákia, Szardínia, Kína, Japán, Algéria, Borneo. Bár földünkön nem nagy mennyiségben van, mégis eléggé elterjedt; száznál több ásványát ismerjük. Leggyakoribb ásványa az antimonit, az ezüst- és rézércei. A réz illetve bronz öntvényt (ónt, ólmot) erősen keményíti, már 0,1%-ban is rideggé teszi. A finom művű munkákban sokszor 1—2%-ban is szerepel, öntéskor erősen kiterjed s a formát jól kitölti. Ugyancsak kimutatható erős használatnak kitett tárgyakban. Fontos tulajdonsága, hogy a nála pozitívabb fémek (arany, ezüst, réz) sóinak oldatát redukálja.

25 Ötvözeteiben is korróziógátló hatása van. Az ólmot is ismerték az ókorban, így Egyiptomban i. e. 1500 körül. A föníciaiak, görögök, rómaiak rendszeresen műveltek ólombányákat, de inkább az ólomércben előforduló ezüst miatt. Magát az ólmot vízvezetéki csöveknek használták; a görögországi Laurion ókori ólom bányáinál pedig ma több millió tonna ólomsalak van, mely a régi ólomfelhasználást mutatja. Az ólom ércei rendszerint cinkércekkel együtt fordul elő. Felhasználása többnyire önállóan történt. A tulajdonképpeni bronzkor bronzkeverékénél a legtöbb vegytani analízis szerint nem fordul elő, mint kitöltő anyag azonban már a korai bronzkor tárgyainak összetevőjeként szerepel. Az ólom szennyezései: réz, cink, ón, arzén, antimon, 326