A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban

alumínium, mangán, szilícium, platina stb. Keménységét különösen arzén és antimon jelenléte erősen növeli. A rézszulfát cink-, magnézium-, vas (II)-, kobalt-, nikkel-, kadmiunszulfátjaival könnyen képez elegy kristály okát. Rézszulfát+réz (II) hidroxid + a levegő széndioxidja hatására vízbe alig oldódó bázisos réz (II) karbonát lesz. (Hasonló összetételű a bronz tárgyak felületén képződő patina vagy nemes rozsda is.) A réz ónöntvényei ősidők óta ismeretesek. Az ón is a legrégebben ismert fémek közé tartozik, s ezzel kezdte először réztárgyait ötvözni az ősember. A rendszerint 80—90 százalék réztartalmú réz-ón ötvözetet nevezzük bronzoknak, de vannak kisebb óntartalmú réz-ón ötvözetek is, melyeknek egymás közti aránya eredményezi a különböző összetételű bronzokat, de a rézen, s ónon kívül esetleg cinket és ólmot is tartalmaznak. A rómaiak réz-ón-cink ötvözetből pénzt vertek. A bronz egyike a legfontosabb őskori anyagoknak. Ur városának romjai közt kb. 5500 éves bronz baltákat találtak.

11 Az ón és ércei előfordulása Anglia (Cornwall partjai), Hátsó-India, Burma, Sziám, Nigéria, Maláji sziget, Bolívia. Olvadáspontja 231,84 C°. Rézzel minden mennyiségben ötvözhető, de a növekvő ón százalékkal egyre fehéredő öntvényt kapunk. A bronzkori ún. fehérfémek — főleg ékszerek — többnyire nagy óntartalmú rézötvözetek. Ha az ónbronzot

13 izzítjuk és hirtelen lehűtjük hideg vízben, megpuhul.

14 A puha, nagy óntartalmú bronz viszont az izzítást követő lassú lehűtéssel, százalékos összetételétől függetlenül megkeményíthető. Ha a rézben 6% az ón, s ezt kihűléskor kalapálják, kemény lesz mint az acél. 15

A bronz előállításánál először a rezet olvasztják meg, ehhez adják az ónt, s összekeverik. Természetesen ez az eljárás az ókorban nem volt tökéletes, így ezek az öntvények nem tekinthetők teljesen homogénnek. Minél több ón (és cink) van a bronzban, annál nagyobb az összehúzódása.

16 A 10%-nál nagyobb óntartalmú bronz kovácsolással is megmunkálható. Ha az ónt 0,5% antimonnal vagy bizmuttal ötvözik, akkor ónpestis egyáltalán nem lép fel. Ha az ötvözetben 70—90% réz mellett 10% ón és kevés cink, esetleg ólom is van, igen kemény, ellenálló anyagot kapunk. Az ón erélyes redukáló hatású.

17 Míg a fémeket csak vízben oldható vegyületekké alakítva, tehát kémiailag lehet feloldani, a megolvasztott fémek fizikailag — számos esetben korlátlanul —oldódnak egymásban. Az ilyen elegyek gyakran szubmikroszkopikus kristályokat alkotva dermednek meg; a kristályosodás módja szabja meg az ötvözet szerkezetét és minden tulajdonságát.

18 Ha az ötvözet vegyület jellegű, tulajdonságai igen megváltoznak. Az ónötvözetben ahogy nő az ón és csökken a réz százaléka, oly mértékben változik a színe. Pl.: 2 % körüli ón a rézzel rózsaszínű, a 65 % feletti ón a rézzel mindinkább fehéredő öntvényt ad. Ingadozik a fajsúlya is, változik az olvadáspontja, keménysége. Az ón szénnel viszonylag könnyen redukálható (hasonlóan a fentebb említett rézhez), kohászati feldolgozásra kínálkozott ; ennek köszönhető, hogy az ón előállítása már évezredekkel ezelőtt sikerrel járt. (i.e. 3500—3200 körül.) Akkoriban feltehetően együtt kohósították a réz- és ónérceket.

19 A földközi-tengeri országokban nagyobb óntelepeket sehol sem találtak, az ónércet már kezdetben távoli országokból: Anglia, India kellett behozni. A nyers ón különböző szennyezéseket tartalmaz: ólom, réz, vas, cink, bizmut, arzén, stibium (vagy antimon) kb. 3%-nyi mennyiségben fordul elő benne.

20 Adataink szerint a görögök apróbb bronz tárgyaikat és bronzszobraikat 85—75% réz és 15—25% ón ötvözetéből gyártották, a rómaiak bronzaikat a réz és ón mellett cinkkel is kezdték ötvözni. 325