A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ditróiné Sallay Katalin: Nehéz fémek és analízisük a múzeumi gyakorlatban

is alkalmazták. Legnagyobb becsük volt a korinthusi bronzöntvényeknek, utána következtek a delosi és az egiai műhelyek termékei. E műhelyek egymástól eltérő módon öntötték a bronzot, s az öntvények különfélesége szerint becsülték e műhelyek termékeit saját korukban. Magas színvonalon állnak az etruszk bronz munkák is, az öntést, trébelést, cizellálást és különösen fémlemezeknek nyújtását nagy tökéletességgel csinálták, viszont a római bronzok sem művészileg, sem megmunkálás szempontjából nem vetélkedhetnek a göröggel. A bronzkort megelőző korszakban a termésrezet használták fel — öntötték — használati tárgyak készítésére. A mai tudomány szerint a tiszta réz öntésre nem alkalmas, mert olvadása közben viszonylag nagy mennyiségű oxigént old fel, s a fém dermedésekor a benne levő oldott gázok távozása miatt felülete ragyássá válik, a réz „freccsen".

3 Földünkön a vas és alumínium kis mennyiségben mindenütt előfordul; egyes helyeken, az ún. érctelepeken azonban nagy mennyiségben is. Színállapotban kis mennyiségben csak a nemesfémek fordulnak elo (platina, arany, ezüst, higany, réz), a többi fém vegyületeiben. A legfontosabbak azok, amelyekből könnyen felszabadítható a színfém. A legfontosabb ércek azok, amelyek a fémet oxidok, szulfidok és karbonátok, esetleg szulfátok és halogenidek alakjában tartalmazzák. A színállapotban előforduló fémek előállítása a kísérő kőzettől, a meddőtől való elkülönítésből áll, mely rendesen fizikai módszerekkel történik: mosás, ülepítés. A vegyületeik alakjában előforduló fémek előállítása úgyszólván kizárólag redukcióval történik, legelőnyösebben oxidjából. A leghasználatosabb redukálószer a szén, de használhatunk az oxigénhez szintén nagy aff initású hidrogént, nátriumot, vasat, alumíniumot, kalciumot is.

4 Bár a réz termésréz alakban is előfordul, nagyrészt azonban érceiben, azaz ásványaiban: kénhez kötve, vagy más fémek szulfidjaival található. A rézszulfidot rendszerint nagy mennyiségű idegen fémszulfid is kíséri.

6 A kitermelt rézércek túlnyomó többsége csak 2—5% rezet tartalmaz.

6 Az értéktelen meddőkőzettől való megszabadításra valamilyen eljárása a történelemelőtti kor emberének is volt, mert a fémet előállította s azt feldolgozta. Tekintve, hogy a réz szenes redukcióval érceiből könnyen kiolvasztható, valószínűleg ezt a módszert használták az ókorban is.

7 A fejlett technikai eljárásokkal is,

8 az érceiből (ásványaiból) előállított réz még cink, ólom, arzén, antimon, vas, nikkel, kén, valamint nemesfém: ezüst, arany, platina szennyezést is tartalmaz.

9 Az ősi eljárással előállított rézben feltehetően e szennyezésekből a mainál nagyobb mennyiség található. Korunk tisztítási eljárásai során e szennyezéseket redukálják, de ez után is 1—0,04% nemesfémet még tartalmaz. Ettől ma raffinálással szabadítják meg 99,95%-os rézzé. Ezek a szennyeződések — mint ahogy későbbiek során a bronzoknál látni fogjuk — tehették lehetővé a rézkorban, hogy a szennyező elemek a réz tulajdonságát annyira megváltoztatták, hogy az akkori fejletlenebb technikával is sima felületű, ún. „freccsenés-mentes" réz tárgyakat is készítettek. Bár ha rézkori tárgyainkat megnézzük, felületük nem hasonlítható össze a bronzkori emlékek olykor tükörsima felületével. A rézkori fűrész, kés, viszonylag sima, de a rézcsákányok jórésze „ragyás". A réz olvadáspontja 1084 C°.

10 A termésréz és ércei előfordulása: Ciprus, a mannsfeldi rézpalában, Spanyolországban a Rio-Tinto területén, a karéli földszorosban, Erdélyben, Bánságban, hazánkban Rudabányán és Recsken, valamint Délnyugat-Afrikában, Japánban és a Szovjetunió területén. Kitűnően ötvözhető a következő fémekkel: ón, cink, ólom, ezüst, nikkel, vas, 324