A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ötvös János: A Fényi erdő

zavarja az erdő képét. Ugyancsak zavarja a képet egy régi irtás helyén űzött mezőgazdasági tevékenység is — ez a magyarázata sok jellegzetes mezőgazdasági gyomnövény előfordulásának. Az erdő egyik legszebb része a Nagytrenk — hatalmas dombok alján elterülő, nedves talajú nyíres liget. Egykor erdei mocsár lehetett, most a mocsár vizét mesterséges csatorna vezeti le. Tavasszal, kaszálás előtt igen szép látványt nyújt a virágok tömegétől pompázó nyíres liget. (1. kép). A Nagytrenk mellett húzódik a Nagykunyhó nevű rész, mely magas dombvonulattal kezdődik. A Munkácsi és Pórházi alé kereszteződése közelében levő egyik domb oldalán található 6 db öreg tölgy — 200—250 évre becsülik korukat. A dombvonulat oldalát csaknem ember magasságú saspáfrányok (Pteridium aquilinum) borítják. A fák alja szinte áthatolhatatlan sűrűség. Nagykunyhó felett terül el a Somos nevű erdőrész — a legegyenletesebb erdőképet ez tárja elibénk. A Somos mellett, a Főnyiladék bal oldalán terül el a Hámfrész, az erdő egyik legérdekesebb része. Kezdete tavasszal vízállásos hely. Amint beljebb hatolunk az erdőben, a talaj lassan emelkedni kezd s nemsokára egy dombvonulat tetején vagyunk. A dombvonulat aljában, mint egy teknőben, hatalmas mocsár terül el (2. kép). A mocsár közepén olyan mély a víz, hogy az embert is ellepi. Ettől a mély tótól nyerhette az erdőrész Hámfrész nevét — ugyanis a szó eredeti alakja Hamfräst=kenderáztató. Württenberg környéki sváb dialektusban előfordul Hamfräsz forma is — ez a dialektus került ide a svábok betelepítése alkalmával. Mint a név is mutatja, Mezőfény lakói a tó vizét kenderáztatásra használták. A dombvonulat túlsó oldalán szintén található egy teknő, amelyben ugyancsak mocsár van. 3. Amint belépünk az erdőbe, első pillanatra megállapíthatjuk, hogy az erdő állománya tölgy — bükk még csak véletlenül sem fordul elő benne, ezt a gyertyán helyettesíti. A tölgy azonban nem tiszta, hanem kevert állományú; szil, kőris, ezüst hárs, fenyő, akác, a nedves ligetekben nyírfa a mocsarakban pedig fűz található. A fák közül őshonos a tölgy, szil, kőris, hárs, nyír és fűzfa; a többi mind telepítés (pl. akác, fenyő), vagy későbbi betelepülés. Az erdő képét, változatos formáját a nyiladékok által határolt részekben külön-külön haladva tekinthetjük át a legkönnyebben. A Körmő nevű erdőrész talaja általában sárga és barnásszürke homok, ittott agyagos, vályogos, többnyire száraz, néhány helyen vizenyős. Faállománya 90 %-ban kocsános tölgy, melybe kisebb-nagyobb foltokban akác, magas kőris, mezei szil, erdei fenyő vegyül. Aránylag elég sok nyír, ezüst hárs is található benne Szálanként fordul elő szögletes nyár, rezgő nyár, kanadai nyár, fekete fenyő és gyertyán. A vizenyős helyeken kecskefűz található nagyobb tömegben. A cserjeszintben kökény, galagonya, veresgyűrű som, csíkos kecskerágó, fagyai, mogyoró a leggyakoribb. A gyepszintben nevezetesebb növények: Gladiolus imbricatus L. és Anacamptis pyramidalis (L.) Rich.

5 A gyomnövények közül tömegesen fordul elő: Adonis aestivalis L., Convolvulus arvensis L., Asperugo procumbens L., Cerinthe minor L., Hyosciamus niger L., Datura stramonium L., Papaver dubium L., Sinapis arvensis L., Lepidium campestre (L.) R. Br., Thlaspi arvense L., Erigeron canadensis L., Cichorium intybus L. A Nagytrenk talaja üde, fekete, sárga és szürke homok. Felszíne dombos és hullámos. A dombok közt két vizenyős, szürke és fekete talajú homokteknő található; az egyik teknő vizét csatorna vezeti le. Állománya 95%-ban kocsános 304