A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Tóth Endre: Oláh Gábor utolsó évei

lyebb ágyasokból is fölfelé segített elméket..." Nem ismeri Oláh őseinek történetét s így nem tudja, mi repítette fel a költői csúcsokra ? Arra gyanakszik: nincsenek-e a költő ősei között (akárcsak nála) parasztok mellett papok vagy más értelmiségiek ? Majd rátér a költővel való megismerkedésének érdekes epizódjaira. Az 1900as évek elején hallott először a közös volt debreceni tanáruknál, a Kispestre költözött Varga Bálintnál lakó Oláh Gáborról, aki kijelentette, hogy „nem vagyok hajlandó azt mondani senkinek, hogy alázatos szolgája, se azt, hogy kezét csókolom'''. Ez a merész kijelentés nagyon megtetszett neki „mert ő is ugyanezt szerette volna kijelenteni, de nem merte. Én már egy tisztátlanabb kasztból való voltam," — adja meg mindjárt az indokolást. Ettől kezdve várja Oláh csillagának feltűnését a költészet egén. Hamar fel is tűnt. Elmondja, hogy Oláh első kötete, a Költemények, amely hamarabb jelent meg Ady nagyváradi köteténél, nagy feltűnést keltett. Szerinte ez e leggazdagabb kötete, mert „Arany Jánosi humorszikrák vannak benne, Petőfinek oly utána-billenései, amiket 30 év múlva csak Erdélyi Jóska tudott hozni. Vajdának legszebb szavai és a későbbi Oláh Gábornak legközvetlenebb rikkantásai, mint a rigóhangok, vígan kacagnak fel. Egész Szabó Lőrincig kellett várni, hogy ezt a közvetlenséget halljuk. Megelőzte Adyt a Hortobágy poétájával is." Idézi Oláh: A Hortobágyon című versének első nyolc sorát.) Ekkor történt szerinte Oláh életében s pályájában valami nagy törés, ami kizökkentette a neki rendelt, természetes fejlődés útjából, „Vett egy nagy svungot" — állapítja meg — „ körülszáguldott Párizsig, felszagolta Európát, a nagy dolgokat: akkor haza kanyarodott Debrecenbe, s megtelepedett a Kar utcában és benneragadt a porban, sárban". Pedig Kazinczy óta minden író Pestre tartott mekka-járast, Oláh volt az első, aki nem mondta ki, hogy alázatos szolgája. S milyen közvetlen melegséggel aposztrofálja barátját: „Pedig nekem az az érzésem, kedves Gábor, hogy senkinek sem volt több hivatása az életre és cselekvésre, mint neked.. . Neked ott lett volna a helyed köztünk." — korholja a harcok elől magányba menekült társát. A „Gábor ne légy bolond"című versére azt mondja: „Milyen angyali szózat ez, friss, népi és üde, mint a délibáb. Milyen jó tudod, tudtad s mégis bolond lettél, Gábor s nem hajtottad végre a programot. .. Tudod-e, mi történt veled ? Délibáb lettél Debrecenben. A délibáb szép természeti jelenség, de a formája annyira szeszélyes, annyira megfoghatatlan és eltűnő, mint a te költészeted... Én a te délibáb tündértavadat csodálom és irigylem. Engem jobban lekötött a maga a magyar valóság.. ." Móricz Zsigmond azzal az ígéretes kijelentéssel fejezi be beszédét, hogy „Oláh Gábor debreceni gőgből elverte magától a jelent: de igényt tart és igényjogosult magyar jövőre." Az elsikkadt szépség és igazság Itt kell megemlékeznünk arról a költő által is helyesen megérzett mulasztásról, hogy a sokat emlegetett tanulmánykötet, a Szépség és Igazság elsikkadt. Már Kardos Albert nyomán is idéztük s a jubileumi ünnepi beszédében Csobán Endre is bejelentette, hogy a Csokonai Kör Oláh Gábor kéziratai közül mielőbb ki akar adni egy kötetre valót. A beteg költő ennek örült volna igazán, azonban óhaja nem teljesedett. A kötet anyagát a költő állította össze az utóbbi néhány esztendő alatt íródott tanulmányaiból. Emlékezetem szerint a kötet magában foglalta többek között a Leopardiról, Hauptmannról, Proustról, Eminescuról és D'Annunzioról szóló tanulmányait, a magyar tárgyú írások közül azt a bevezetőt, melyet a debreceni fiatal írók bemutatkozó estjén mondott el. 19* 291