A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

26 Kiváltképpen a helytörténeti munkákban és monográfiákban mutatkozik ez az eljárás. 27 Pl. Szendrey Zs.: Nagyszalontai gyűjtés, 227—255. Bár észrevételünk szerint nála is szerkesztői beavatkozás látszik egy-két mondaközlés esetében. 28 Elsősorban Móricz Pál hajdútárgyú elbeszéléseire gondolunk. 29 Elegendő von Sydow, C. W. csoportosítására utalnunk: ld. a „Kategorien der ProsaVolksdichtunkgen" с fejezetet a Selected Papers on Folklore с. tanulmánygyűjteményében: 60—85. Kopenhagen, 1948. Vö. Röhrich, L. észrevételeit e csoportosítás gyengéiről: Märchen u. Wirklichkeit, 202. 8. jegyzet és Honti J. fejtegetéseit: „Megjegyzések a népmondáról" с részben. Honti J.: Válogatott tanulmányok. (Szerk. és az előszót írta: Ortutay Gy.) Budapest, 1962. 256-261. 30 Ferenczi I.: A népmondakutatás néhány elvi kérdése. Műveltség és Hagyomány (szerk.: Gunda B.) III. Budapest, 1961. 201—211. 31 Märchen u. Wirklichkeit, 12. 32 Ld. Pesty Fr. régi szempontú, de hasznos munkáját: A helynevek és a történelem. Értekezés a történelmi tudományok köréből, VIII. k. Budapest, 1878. A helynévmagyarázatok gyakran a monda körébe illenek, ezért vizsgálatuk kutatásunk szempontjából rendkívül tanulságos. Sok cikk teszi szóvá korábban a helynévmagyarázatok ilyenértelmű felhasználását. Összefoglalóan, ld. Szabó T. A.: A magyar helynévkutatás a XIX. században. Kolozsvár, 1944. 25, 26, 29, 52, 54, 68. lapon levő utalásokat. Vö. Ló'rincze L. :Földrajznév-gyűjtésünk múltja, jelen állása és feladatai. Kny. a Magyar Népkutatás Kézikönyvéből. (Szerk.: Györffy Gy.) Budapest, 1949. 20. 97—98. sz. jegyzet. Virágh R.: Magyar helységnevek eredete. Föld és Ember, X. (1930.) 55—70, 173—192,258—317. A helyi mondák, de egyáltalán a helynévgyűjtés ma sürgető feladat. A szóbeli hagyomány erejének gyöngülésével a mondaszerű magyarázatok mindinkább kritika sodrába kerülnek, éppen ezért nem elegendő egyes adatközlők véleményét figyelembe venni. A kisebb csoport (településrész) vagy nagyobb közösség (falu) együttes véleménye mérvadó a következtetések levonásában. 33 Honti J.: Válogatott tanulmányok, 258. 34 Ethn. LXXI. (1960.) 432. 35 Maximális érvényesülési fokát a mesében látjuk megvalósulni. Lüthi, M.: Das europä ische Volksmärchen. Form und Wese. Bern und München, 1960. (2. kiad.) 89. 36 Vö. Jensen, Ad. E.: Mythos und Kult bei Naturvölkern. Religionswissenschaftliche Betrachtungen von.

.. Wiesbaden, 1960. (2. kiad.) 39. skk. Röhrich, L.: Märchen und Wirklichkeit, 1—8. és 199—200. Herrmann, F.: Symbolik in den Religionen der Naturvölker. Symbolik der Religionen IX. Stuttgart, 1961. 9. skk. 37 A történeti népmondának az a típusa, ahol a hős eszményiségét megtaláljuk, s amelyik bizonyos értelemben hősmondának fogható fel, ciklust alkotva könnyen válhatott a hősénekek forrásává. Elfogadhatjuk a Wundt, W. evolúciós koncepciójában megfogalmazást nyert összefüggést, hogy ti. az eposz nem tételez fel más lélektani erőt, mint az elbeszélő költészet. Ld. Schweiger L. összefoglalását: Wundt elméletei a művészet és a néprajz kapcsolatairól. Ethn. XXI. (1910.) 279. 1. Az összefüggés mélyebb megértését adhatja de Vries, J. (Betrachtungen zum Märchen — Besonders in seinem Verhältnis zu Heldensage und Mythos. FF Communications N : о 150. Helsinki, 1954.) könyvének IV. „Märchen — Heldensage — Mythos" с fejezete: 136—179. Hazai viszonylatban Vargyas L. kutatásának eredményét emeljük ki. Vargyas L.: Kutatások a népballada középkori történetében. Négy önálló fejezetből: I. Ethn. LXXI. (1960.) 163—276. II. Ethn. LXXI. (1960.) 479-532. III. Népr. Ért. XLI. (1959.) 5-73. IV. Ethn. LXXII1. (1962.) 206—269. Ami szempontunkból különösen tanulságos a II. és IV. rész. Ld. még Takács L.: Históriások históriák c. munkáját (Budapest, 1958. A Magyar Néprajzi Társaság Könyvtár a sorozatban). 38 Igen figyelemre méltónak tartjuk Schier К. gondolatait (ld. Zur Funktion vonVolkserzählungen с. tanulmányát, in: Internationaler Kongress der Volkserzählungsforscher in Kiel und Kopenhagen.

.. Vorträge und Rerefate. Berlin, 1961. Supplement-Serie zu Fabula... Kiadta Ranke, К. Reihe В: Untersuchungen, Nr. 2. 378—384. és Lüthi, M. (Volksmärchen und Volkssage. Zwei Grundformen erzählender Dichtung с tanulmánygyűjtemény: Bern, 1961. 22—28. valamint Röhrich, L. (Märchen und Wirklichkeit, 9—27. 1.) analízisét, akik a mese és monda szereplőinek jellemzését nyújtják. 39 Óvatosan kell kezelnünk pl. a generációs vizsgálat eredményeit. A folklórban nagyobb időegységet kell látnunk; a generációs (három nemzedék) változás-vizsgálatot körültekintő megfigyelésekkel szükséges kiegészíteni ahhoz, hogy a felvázolt kép ne legyen sematikus. Ld. Halmos I. megjegyzését a kérsemlyéni daltanulásról: A zene Kérsemlyénben. Budapest, 1959. 7. 40 A népi epika életében bekövetkezett változásra vonatkozóan ld. újabban: S. Dobos I.: Egy somogyi parasztcsalád meséi. UMNGY X. (Szerk.: Ortutay Gy.) Budapest, 1962. Katona I.: A népi epika újkori átalakulása egy társadalmi csoport körében. Kny. a MTA Nyelv- és Irodalomtud. Osztályának Közleményei XIX. k. 1—4. számból: 187—230. US.: Parasztságunk életének 261