A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

átalakulása. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai, (szerk.: Dankó I.) 37 — 38. sz. Gyula, 1962. A külföldi példákból: Goja, H.: Das „Zersingen" der christlichen Legenden, österreichische Zeitschrift für Volkskunde, 63. k. (1960.) 43—55. de Fries, J.: Betrachtungen, 179. 41 Különösen az olyan folklorisztikai jelenségek esetében tapasztalható a hagyomány háttérbe szorulása, amely mindig csak kevesek tulajdonában volt, mint pl. a mese. Ezt a tudást Bogatyrev, P. egyik német nyelvű tanulmányában Eigengut-nak nevezi, s a passzív-kollektív alkotásokhoz sorolja. „Der slowakische Volksheld Jánosík in Volksdichtung und bildender Volkskunst (Hinterglasmalerei)." In: Deutsches Jahrbuch für Volkskunde, Bd. VI. Jahrg. 1960. 110-111. 42 Dégh L.: Az egyéniségkutatás perspektívája. Ethn. LXXI. (1960.) 31—32. 43 Ujabban a magyar folklórkutatás is fokozottabb figyelemmel fordult az „egyszerűbb" epikai formák felé, ami feltétlenül elősegíti prózai népköltészeti alkotásaink mély összefüggésének feltárását. Az elmúlt évek során komoly előrelépés történt Jolles, A. eredeti gondolatainak (Einfache Formen. Halle, 1930.) továbbvitele terén, ami előmozdíthatja az epikai alkotások lényegi problémáinak a megoldását. A kérdéshez ld. újabb forrásként Ranke, К.: Einfache Formen. In: Internationaler Kongress. . . (vö. а 38. jegyzetben Schier, К. tanulmányánál megjelölt forrást) 1 —11. Az ,,

Archetypus"-ról: Herrmann, F.: Symbolik, 13. és 15.1. 21. sz. jegyzet. 44 Elegendő Gorkij felhívó szavaira gondolni: „Ismétlem: a szó művészetének kezdete a folklórban van, tehát gyűjtsék, tanulmányozzák, rendszerezzék a folklórt." Cocchiara, G., aki idézi a nagy író sorait, messzemutató példát és ösztönzést nyújt nemrégiben magyar nyelven is megjelent könyvével. Cocchiara, G.: Az európai folklór története. Ortutay Gy. bevezetőjével és kiegészítő tanulmányával. Budapest, 1962. 45 Ebben a részben anyagközlést nyújtunk. Eltekintünk az összehasonlító adatok, ill. analog (hiedelem, szokás, elbeszélő) motívumok szinkronikus és diakronikus értékelésétől. Erre is a befejező (3.) közleményben kerül sor. 46 Egy-két irodalmi párhuzam: Györffy I.: Nagykunsági krónika. Budapest, 1941. 70, 77. Szerb népdalok és hősregék. Az eredetiből fordította Székács J. Budapest, 1887. 233. Ferenczi L: Bocskai, 224. 47 Magyar sirató, öreg kúriáktól a nagy pusztákig. Budapest, (1931.) 13. 1. Móricz Pál művei sok jó folklorisztikai adatot tartalmaznak. Ezt írja róla Molnár j., idézzük: „Móricz Pált nem lehet azzal vádolni, hogy gyökértelen a Hajdúságban s nem ismeri jól a fajtáját, mert élő és régebbi hagyománynak dús kincstára minden kötete." Molnár J.: Történeti néprajzi adatok Móricz Pál egyik elbeszélésében. Ethn. LV. (1944.) 25. 48 Saját gyűjtés. Makula József 30 é. cigány közlése, 1962. 49 Többször megpróbáltak már előrejutni az alagútban, de nem sikerült. Saját gyűjtés, 1962. 50 Saját gyűjtés, 1962. Adatközlő: Nagy István 75 é. 51 Szendrey Zs.: Nagyszalontai gyűjtés, 233. H-jelzésű monda első része. A szalontai néphit az idézett monda szerint négy alagutat tart számon (uo.: 233—234. Itt jegyezzük meg, hogy Szendrey Zs. e gyűjteményében a nyelvjárási sajátosságokat is figyelembe veszi a szövegközlésnél. Külön jelöli az í-zést és a zárt e hangokat. Mi a zárt e hang jelölését nyomdatechnikai okokból mellőzzük. Szendrey Zs. még nagyobb egyszerűsítéssel adta közre a gyűjtemény néhány mondáját az Ethnographiában. 52 Boda Katalin. (Regény a hajdúnép múltjából.) Hajdúnánás, 1925. 53 Uo.: 183-184. 54 A kismarjai várban levő kincsről ld. Ferenczi I.: Bocskai, 219. 55 Saját gyűjtés. Nagykereki, 1963. Adatközlő: Váradi Szerén 36 é. cigány. 56 Saját gyűjtés. Nagykereki, 1963. László Imre 53 é. cigány közlése. 57 Makula János 61 é. cigány története. Az előbbi történet végighallgatása után ugyanaz előtt a hallgatóság előtt adta elő. Amolyan rálicitálás volt László Imre történetére. Nagykereki, 1963. Gyorsírással történt feljegyzésem. 58 Nagyszalontai gyűjtés: E., L, L., M., N., O.-jelzéssel: 234—236. 59 M.-jelzésű monda. Gyűjtő Mezey. Uo.: 236. 60 А., В., С, D., E., F., G., Н., L, K., L., M., N., O.-jelzéssel: Nagyszalontai gyűjtés, 230—236. és jegyzetük: 349—353. 61 В., С, D., E., Н., L., M., N.-jelzésű mondák. Uo. 62 A török elől való menekülés. A hagyomány szerint hét évig tartott. Ld. Szendrey Zs.: uo.: 237—238. 63 C.-jelzésű történet. Szendrey Zs.: uo.: 230—231. 64 Uo.: 231, ill. 233-234. 65 Nagyszalonta, 1915. Gyűjtötte Oltány Sándor. Elmondotta Kenéz Lajos. E. A. 629. sz. 232. Vö.: Rozvány Gy.: Nagyszalonta mezőváros, 59—60. 66 Saját gyűjtés. Hajdúbagos, 1962. Adatközlő: Kozák Pál 72 é. 262