A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

Kiontom vérem én szegény hazámért, Ezennel meghalok kedves nemzetemért, Nem szánok érette bizony ontani vért, Mert én a Krisztustól veszek jutalmat s bért."

99 Minden bizonnyal személyére vonatkozik a Hajdúböszörményben ismert szólás: „Felfogta, mint Kádár az Alföldet."

100 Kádár vitéz halálának színhelyéről tájékoztatnak a következő helynévmagyarázatok. Berettyószentmárton: K. Nagy S. írja útirajzában, hogy a kórógyi-puszta szélén egy sánc közötti emelkedik „Kádár halma", „... mely emberi kéz munkájának látszik s „Kádár temetőjének "is neveztetik, arról a várőrségi vitéz hadnagyról, a ki a török ellen itt vívott ütközetben egy nyílvessző által homlokon találtatva elesett, a kiről még mostan is éneklik az utczán járó koldusok: „Felemelé Kádár szemeit az égre, Mondván: Uram Jézus, légy segítségemre"... "

101 Berettyóújfalu: A Pesty-féle Helységnévtárban olvasható, hogy „Berettyólaposa, Malomzug, az egykor ott állott malomról és gátjáról,hol Kádár, a történelmi vitéz Szalárdi krónikája szerint kétszázad magával állotta útját a töröknek, s ott nyíllövés által megsebesíthetvén meghalt és a köznép mondata szerint a kóródi pusztán temettetett el, hol egy malom ma is Kádár temetőjének neveztetik."

102 Varga Mihály: Varga Mihályt, a sarkadi hajdút (Id. a Bakó Jánosról szóló részt) gyakran Bakó János szalontai hajdúval együtt emlegették. A hagyomány szerint versenyeztek abban, hogy melyikük árt többet a töröknek. Az egyik róla szóló monda

103 így kezdődik: „Istyibundi Pakulár Varga Miska szalontai hajdú vót. A felesígit még fiatal asszony korában elopták a törökök, ezír oszt örökös bosszút esküdött ellenük. Hún kúdus, hún csavargó, hún török ruhában kóborolt a török vidíkeken, hátha valahogy nyomára jutna erabólt felesíginek, meg hogyha alkalma akad, hát ártsík a töröknek..." Róla is mesélték, hogy elrabolta a basa gyermekét.

104 Más hagyomány szerint a Kölesér hídja alá rejtőzve háromszor megpengette egy halászgató török sarkantyúját, és a török lován elnyargalt. Hiába lövöldöztek utána, nem érte a golyó.

105 Azt is tudni vélik, hogy a csellel és ravaszsággal elfogott törököket a Szigettóra vitte a csónakjával: váltságdíjat csikart ki értük.

106 Egyik legmulatságosabb és legmerészebb tette a következő volt: „Egyszer Csavarga Miska kúdúsnak őtözve két mankón bókiázott Gyulárúl Szalonta felé. Níz ere, níz ara, egyszer csak meglátja a gyulai török basát. A meg Szalonta felül hazafelé lovagolt. Uccu néki, a mankóit hirtelen felhajítja eggy útszéli fára, maga meg elkezdett íktelenűl jajveszíkelni. A basa megkérdi tűlle, hogy mija feslett ? Csavarga meg keservessen elpanaszolja, hogy valami istentelen gazember felhajintotta a mankóit ar' a fára, oszt ű most nem tud tovább menni. A basa megsajnálta a sánta kúdust, leszállott a lúrúl, oszt odatta a kantárt Csavargának, hogy csak tartsa a kantárt, majd felmászik ű a mankók után. D' alig írt fel a fára, Csavarga hirtelen felugrott a lúra, oszt odakiátott a basának: — „Na basa uram, néked adom a mankóm, a lovaddal maj csak jobban elbódogulok én, mint aval". — Oszt még annap el is adta a lovat Szalontán száz aranyír."

107 A hajdú-hősök sorában megemlítjük még Daróczi hadnagy nevét.

108 Természetesen hírnévre szert tett katonák nemcsak a törökkel bajlódók közül kerültek ki, mert mint Móricz P. írja: „A nagykállói hajdúeredetű Simonyi óbestert, a Nánáson lakos Fodor Jakab huszár majort, a böszörményi Fábián, a szoboszlói Cseke svadronyos huszárkapitányokat nagyon megbecsülték, még száz esztendő múltán is mesélgetéseikbe foglalták, követendő példaképül állították a harcias katonanép hajdúk."

109 254