A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

visszakűdte vóna, min most a sarkantyút, hanem csak azír, hogy magának hírt szerezzen, oszt kírte a basát, hogy döntse el, ki bátrabb: ű-i vagy a sarkadi Varga. A basa meg azt írta vissza, hogy Bakó ugyan nagyobb lator mint Varga, de azír ha kézbe kaphatja űket, Bakót eggy óráig nyúzatja, de úgy, hogy belé ne haljík, Vargát meg két napig, osztán nem bánja, ha íletbe marad is. Ezúta mondják, ha valaki nem tisztessíges Szandikkal megy valahuvá: betekint, mint Bakó Gyulába."

78 Az elmondottakból kitűnik, hogy a basa gyermekének elrablásáról, sarkantyúja ellopásáról szóló történetet hol Bakó János, hol Varga Mihály személyéhez kapcsolta a hagyomány. Sőt a csónak alá rejtőzés motívuma Arany Jánosnál

79 Győri Jakab vállalkozásában szerepel. Ilyen bizonytalanságot tapasztalunk a basa lovának csellel történő megszerzése esetében is.

81 E mondát alább mutatjuk be.

81 Győri Jakab. A szalontai hajdúhagyomány legnépszerűbb alakja. Leleményes és bátor katona, aki a visszaemlékezések szerint törökül is tudott. Történeti személy, nevét a bihari hajdúkkal foglalkozó munkák mind említik.

82 A személyéhez fűződő mondák a származását, Nagyszalonta védelmében játszott kimagasló szerepét és sikeres török elleni vállalkozásait örökítik meg.

83 Legjelesebb katonai tette az 1636. október 6-i szalontai győzelem, Bekir temesvári pasa seregének elpusztítása. A szalontai hagyomány nagy ismerője, Arany János is feldolgozta Győri Jakab hőstettét.

84 Az Ethnológiai Adattárban levő kéziratos gyűjtések

85 azt mutatják, hogy Szendrey Zs. „A szalontai csata" címen közreadott s mintegy két és fél oldalt kitevő történetet több kisebb mondából alkotta meg.

86 Két gyűjtő, akiknek nevét Szendrey Zs. szintén megemlíti, és mint az egyező szövegrészek mutatják, feljegyzésüket is felhasználta,

87 így vetették papírra a szalontai csata mondáját.

88 a) „A szalontai csata. Eccer Győri Jakab, a szalontai hajdúk hadnagya, kint aratott a szalontai hajdúkkal. Nagyon meleg vót, hát ű elindult, hogy hoz vizet az aratóknak. Hogy ment már visszafelé egy talyigával, találkozott egy lovas törökkel. A török köszönt neki, jés ű fogatta törökül a köszönést. Majd a török kírt tülle vizet, sű odanyújtotta neki jaz egyik csobolyót, s mikor az felvette, jakkor hirtelen lejütötte. Maj' kikoboszta,hát tanált nálla sok iratot, amibűi mektutta, hogy kém és hogy ecs csapat török katona jön feldúlni Szalontát; mán a Boj alatt lógerez, és a „Sássebes" éren akartak letelepedni. Most osztán hirtelen az út mellett lévő nádba dobja a hullát, isten tuggya hova. Ű meg hirtelen visszament a vízzel, és megmonta az aratóknak, hogy röktön haggyák abba jaz aratást, és röktön mennyének be ja faluba. Otthon körülhordoszták a véres kardot, annak jeléül, hogy minden fegyverfokható ember fogjon fegyvert, mer veszély közeleg. Hát osztán vót itt jabba az időbe valami Jács jegyző, akinek vót egy Ács Katalin nevű húga. Ezt az Ács Katalint, meg a többi nőket mind odajállította ja hadnagy Győri Jakab a „Sássebes"-ér melletti fűzfákra, hogy jelt aggyanak, ha jön az ellenség, ű meg a cseké' seregével elrejtőzött a lábas búzában. Maj' jött az ellensíg, osztán víletlensígbül ippen Ács Katalin vette észre, mer egyenesen neki tartott, elkeszte verni josztán a dobot, és rákesztík a többijek is. Ekkor osztán előjöttek a szalontajiak, és jól megverték a törököket. Azok elkesztek kijabálni, ordítani. A nagy csatazajra osztán a vízi madarak is felrijadtak, és ekkor meg ászt kijabálták a törökök: „Fussál török, amerre lácc, mer az isten még az égbűl is magyart dobál!" Nagyon sokan el (pusztultak) a törökök közzül, sokan meg átalmentek a „Sássebes"-éren, és ott belebuktak a színvontatókbanl. Jött is pusztultak el, és egy hét múlva még a mag is kicsírázott a szájukba. A ma252