A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

gyarok meg másnap nagy lakomát csaptak, és azuta danol a szalont aj i magyar: Sohase hallottam olyan szíp sípszót, Mint a sássebeséri sziken szólló vót."

89 b) „Ety Győry Jakab nevű etyházi hajdút eccer a török elfokta, s ez a fokság ideje alatt jól megtanult törökül. Kiszabadulván Szalontára került. Háromszáz derík lovas-legínnyel a törökhö' lopózott. A hajdúkat jó helyen lesbe hagyván ű maga a török táblorba ment megtudakolni, hoty mit beszélnek a törökök, és amit hallott a töröktűi, megmondaníi a vásrobelieknek. Másnap reggel a hajdúk Jőte Gergely vezérlete alatt a Sásér és Sebesér közti sziken álltak csatarendbe. A törökök a Testhalomig nyomultak előre. De onnan Kornis Zsiga vezénylete alatt küzdő harcosokat visszanyomták. Itt naty öldöklés támatt, mer kijöttek ide a magyar asszonyok, akik felmentek a Kenderér szílin lévő naty fűzfákra, s ott vertík a dobot, ütöttík a rízfedőt, cíntányért, úty hoty a törökök ászt hitték, hogy az isten az égbűl is hánnya a magyart. S azír íty biztatgatták ebgy mást: „Fuss török, ha futhatsz az isten az égbűl is hánnya a magyart!" Pedig még a múlt íccaka úgy számítottak, hoty Sárikával, Marikával fognak hálni. Nekik szalattak a Kenderérnek, belefulattak az útynevezett Csúnya-rítbe, és a Csúnyarít innen kapta a nevit. Vótak olyanok, akik elmenekültek s éhen hóttak meg, s vótak olyanok is, akik az árpafődeken lévő árpavontatóba buktak, s úty tanálták szájukba az árpaszemet kikelve."

90 c) „Ety (másik) hagyomány azt is mondja, hoty a töröksereg a Kenderér meg a Horgas ér közti rítre húzódott. Itt történt Győri Jakab hadicsele, és innen rohantak a Kenderérbe, kikerülve a Horgasért, ahun sokan halálukat leltík. A Testhalomrúl szóló monda, melyet az odatemetett törökökrűl neveztek (!) el, ma is megvan. Az alatt

91 monta Jőte Gergely, aki tréfás ember vót, hoty sohasem látott és nem hallott olyan szíp síp-szót, mint amilyen a sássebeséri sziken vót. A szalontaji csatárúi még azt is mongyák, hoty midőn a hajdúk Győri Jakabbal kinn vótak aratni a Kenderérnél, ahon kitűnő gaboha van májig is, mer jó homokos főd. Midőn visszafelé jött a Horgas- és Kenderér koszt, tanálkozott ety törökkel. Az köszönt és vizet kért Jőtétől.

92 Mikor megitta a vizet a török, Győri Jakab a csobolyóval úty fűbevágta a törököt, hoty azonnal meghalt. Győri ótán kikotozván a törököt ma Boj alatt vannak: Szalontát akarják feldúlni, s ety csapattyuk már a Kenderérhe' közel van. Győri Jakabbal a hajdúk elmennek, hoty felkiszűjjenek, s ezek kivonultak a sebeséri szikre, és a magyar asszonyok az ott lívő fűzfákra, úty kímélték a tö (rököket)."

93 Kádár István. Valaha sokat emlegethették a nevét vidékünkön. A híres vitéz II. Rákóczi György

94 szolgálatában egy tatár sereg ellen vívott ütközetben esett el, valószínűleg Berettyószentmárton határában.

91 Emlékét históriás-énekek és helynévmagyarázatok őrzik. Ipolyi A. könyvében olvashatjuk a hősökről írott fejezetben: „Talán még népkönyveinkben fenntartott hősökrőli regékben... minők: Kádár István..." böngészhetők hősi vonások.

96 Erdélyi J.

97 és Thaly K.

98 a róla szóló históriásének egy-egy változatát közli. Az Erdélyi féle változatból az ének sokat emlegetett két (13. és 15.) szakaszát idézzük: „Felemelé Kádár szemeit az égre, Mondván: uram Jézus, légy segítségemre! Nosza jó katonák harczoljunk két kézre, Mert nem látok embert jönni segítségre. 253