A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke a Hajdú-Bihar mondahagyományában

sem tudtak s a hajdúk könnyűszerrel elbánhattak velük. Azóta ezt a helyet Pogány-laposnak nevezik." (Jóna Gábor)

70 Temetőbokra (Nagykereki). „A Temetőbokra nevű helyen a kutyafejű törökök fekszenek. Nagy harc vót ott. Eltemettík a halottakat, azír' nevezik Temetőbokrának."

71 Testhalom-monda. Példaként a hajdúszoboszlói hagyományt idézzük: „Egy menekülő kábáitól fellármázott szoboszlói asszonyok félreverik a harangokat és égő csóvát tesznek a torony ablakokba, hogy a mezőn dolgozó férfiakat hazahívják; ezek a törökökre rohannak, leölik őket s basájukkal együtt a sátorhalomul használt Törökdomb alá temetik. (157. 1867:18.)"

72 Török halottak pihennek a nagyszalontai Testhalom alatt, amely szintén a hajdúk dicsőségét örökítette meg.

73 Vérsziget (Nagyszalonta). „Egyszer megtudták a hajdúk, hogy egy török csapat indul Váradról Gyulára. Rögtön összeszedelőzködtek s a nádasok meg zsombékok közt megbújtak. Ki volt adva a parancs, hogy éjfélig nem szabad moccanni sem. Éjfélkor aztán minden oldalról megtámadták őket, de olyan ordítozást meg csörömpölést csaptak, hogy a törökök azt hitték, hogy a mi felekezetünkbeliek sokkal többen vannak, mint ők. Azt sem tudták, merre fussanak. Odaveszett az egész török csapat, azért hívják máig is azt a szigetet ott a mocsarasban Vérszigetnek."

74 Vérvölgy (Hajdúszoboszló). Szalárdi siralmas magyar krónikája is megörökítette Szejdi Achmed budai pasa borzalmas pusztítását Hajdúszoboszlón 1660 áprilisában. A pasa meg akarta semmisíteni II. Rákóczi György híveit, a hajdúkat. Akik ellenálltak a túlerőnek, azokat felkoncolták, a lakosságot pedig rabszíjra fűzték. Mint a hagyomány megőrizte: „Szigetegyháza rémült népe .. . Debrecen felé menekült. Szejdi serege azonban az egyik Szoboszló közelében lévő völgyben utolérte őket, s ismételten olyan vérengzést vitt véghez, hogy a patakokban ömlő vérről ez a völgy ma is a Vérvölgy nevet viseli."

75 Személyhez kapcsolódó mondák (B-típusúak) Bakó János. Vakmerő kalandjaival tette híressé a nevét. Móczár J. írja: „Élt Sarkadon egy kalandor természetű ember, Varga Mihály. Minthogy majd itt, majd ott tűnt fel egy-egy csinjével, a nép Csavargó Vargának hívta, a szomszédos Szalontán meg Bakó János hajdú katona tetteiről beszélt a nép. Egymást érte róluk a sok dal, az volt kettejük közt a boldogabb, aki néhány hétre el tudta homályosítani a másik dicsőségét."

76 Nagyszalontán jegyezték fel róla: „Eccer a törökök meg akarták támadni Szalontát, megszállták Boj környíkit. Eccer, hogy hogy nem, arra vetődött Bakó is. A török basa felesíge ippen az ablakba jáccott a kis fiával. Hát Bakónak se kellett több, elkapta a kis fiút, oszt eliramodott vele. Amint a basa mektutta, egy nagy csapat katonát küldött utána, hogy keríccsík meg a fiút. Bakó egy nádasba menekült a fiúval, oszt tanált egy csónakot, hát a fenekire egy lyukat fúrt, felfordította, oszt alábútt. A basa meg ippen arra a csónakra ült le. A sarkantyúja meg ippen a lyukba esett, oszt Bakó még azt is lecsavarta a lábárúi úgy, hogy észre se vette a basa."

77 Egy másik monda szerint: „lit egyszer rígen Szalontán egy nagyon kurázsis hajdú. Bakó Jánosnak hittak. E vót a, nem Varga Miska, aki Gyulárúl a basa fiát meg a sarkantyúját elopta, mer megirigyelte a Varga Miska hirit. A se úgy van, hogy a sarkantyút megtartotta, mer mingyá másnap haza kűdte a basának egy levéllel. Megírta benne, hogy a gyereket se rossz szándíkbúl lopta el, azt is 251