A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Merényi László: Antimilitarista mozgalmak Debrecenben az 1912-14. évi balkáni háború alatt

estje. „Nagyszámú közönség" hallgatta meg Juhász Nagy Sándor előadását a háborúról és a külügyi helyzetről.

29 Felolvasásában a helyi függetlenségiek e nagy tekintélyű vezetője állást foglalt a monarchia balkáni beavatkozási tervei ellen. Kossuth dunai konföderációs terveinek ismertetésével, azok időszerűsége mellett szállt síkra, „mint amely helyesen mutatja meg hazánk jövendőbeli hivatását."

30 Juhász Nagy Sándor e nyilvános kiállása a béke és egy önálló magyar külpolitika mellett nagy tetszést keltett az egész városban.

31 December elején ideiglenesen fegyverszünet jött létre a Balkánon. Ezután hónapokig szüneteltek az antimilitarista megmozdulások hazánkban. Ennek oka nemcsak az volt, hogy a háború közvetlen veszélye ideiglenesen csökkent, hanem az is, hogy a gazdasági válság következtében hanyatlott a tömegek mozgalma. Ez a jelenség figyelhető meg Debrecenben is. A helyi iparban nagyarányú pangás következett be. Az itteni vállalatok ugyanis áruikat az előző években elsősorban a balkáni piacokon helyezték el

32

; ez most — a háborús hisztéria következtében — lehetetlenné vált. Tárgyilagos megfigyelők szerint Debrecen egyike volt az ország azon városainak, melyeket legjobban sújtottak a gazdasági élet zavarai 1912 végén. „Ha végignézünk a mi főterünkön, és a kereskedőknél érdeklődünk az üzlet menete iránt, csupa szomorú, leverő választ hallunk — jellemezte a helyzetet a debreceni sajtó.— A forgalom teljesen megszűnt. Alig látni vevőt... Az iparosok nem kapnak munkát. Minden pang... Ha ennek a kétségbeejtő helyzetnek az okait keressük, természetesen első sorban a háborús veszedelemre bukkanunk, mint legfőbb okára a bénulásnak."

33 A kormányzat politikája súlyos gazdasági helyzetbe juttatta az országot. Ehhez járult Tiszáék 1913-as „újévi ajándéka": egy törvény a „választójogi reformról", mely a lakosság csak egy részének juttatott szavazati jogot. Ez általános felháborodást keltett az országban. Január végén a szociáldemokrata párt rendkívüli kongresszusán határozatot hoztak egy általános sztrájkról a kormányzat megbuktatására. Ehhez — akárcsak az ország más vidékein — Debrecenben is lelkesen csatlakozott nemcsak a munkásosztály, hanem a polgári demokrácia híveinek tábora is Februárban gyűlések sokasága zajlott le a városban ennek érdekében, így február 27-én az Árpád téren, a Varga téren és a Hatvan utcán tartottak a szocialisták és a függetlenségiek összejöveteleket az általános sztrájk érdekében.

34 Március 1-én az iparosok és a kereskedők, március 2-án pedig a nőmunkások gyűlésén állott ez a kérdés a megbeszélések középpontjában.

35 A város dolgozó lakossága lelkesen készült a nagy összecsapásra. Igaz, hogy az ezzel kapcsolatos összejöveteleken túlságosan és egyoldalúan a választójog problémáját állították előtérbe, s a militarizmus ügyével keveset foglalkoztak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez utóbbiról megfeledkeztek volna. így a helyi függetlenségiek március 2-i felhívásában — miközben tagjait a sztrájkoló munkások támogatására hívta fel — megvádolta a kormányzatot, hogy „könnyelműen dobálta el a nemzet sok százmillióját osztrák katonai célokra."

36 Miközben Debrecen népe így foglalt állást, a helyi hatóságok sem maradtak tétlenek. Még február végén nagyszámú lovas csendőrséget vezényelt a kormány a városba. Március 3-án reggel már „készenlétben álltak a rendőrlegények, s középületek megteltek katonákkal — írta a sajtó. — Az iskolákat valósággal várakká alakítják, ahonnan ezer szurony kandikál a munkásokra."

37 Március 5-én — mint derült égből a villámcsapás — érkezett annak a híre, hogy a pártvezetőség kiáltványt adott ki a nagy sztrájk elhalasztásáról. Nagy csalódást keltett ez itt is a tömegek körében. Hiszen hetek óta készültek a nagy öszszecsapásra, s most kiderült, hogy erőfeszítésük hiábavaló volt. A március 6-i 238